Panka egyre kevésbé szeret autózni. Igaz, mostanában autóval megyünk-jövünk dolgozni, futtatóba, mindenhova. És dugó van majdnem mindig, gáz-fék-gáz-fék. Nyilván kezdi unni. Ettől függetlenül nagyon türelmesen viseli, nagyon kultúráltan utazik még mindig. Múltkor mikor épp ezer éven keresztül jöttünk az állatorvostól (Eurocenter, v. Park, sosem tudom) a Hungárián előre jött az anyósülésre és valahogy úgy feküdt, hogy elkezdett sípolni az autó, hogy kössem be az övet. Ilyenkor be kell kötni, mert sípol tovább, rendületlenül. Panker úgy mocorgott, hogy valahogy bebújt alá, így tényleg rendeltetésszerűen használta a biztonsági övet. A telefonommal csináltam képeket, ami mostanában már telefonálásra sem alkalmas, tehát nem kell csodákat várni, de a lényeg talán látszik:)

Ja, az az előbb kimaradt, hogy a deguk még mindig fent laknak velünk. Egy kis háttér: a deguk 2008. decemberében költöztek hozzánk, egyenesen be a szobánkba. Nem is költöztettük őket ki egészen addig, míg át nem cuccoltunk a Liliomba. Ekkor már örültem, hogy különválunk, mert ugyan nagyon cukik, de késő este a legaktívabb kerekezők, ami néha nagyon idegesítő. Tehát először az alsó szintre raktuk őket, majd ahogy megérkezett Panka és élénk érdeklődést mutatott irántuk, sajnos fel kellett jönniük az emeletre a kisszobába. Aztán jött Tesó és Scott, akiket szintén idegesített a rágcsálás és kerekezés, ezért a deguk visszakerültek hozzánk. Megint. Így megint nem tudunk tőlük aludni. Persze nyilván nem ez végcél, tehát kísérletezünk néha az összeszoktatással. Az első komolyról készítettünk pár képet, amit szerintem a főszereplő észre sem vett...:)

Már hetek óta tervezem, hogy bepótolom az elmúlt 1,5 hónap lemaradást, de aztán végül sosem jön össze. Na talán most.

A fontosabb történések talán, hogy:

- Tesóm és Scott hozzánk költözött. Mivel Scott egyelőre még kevésbé kompatibilis a többi (bármely) kutyával, így Scott fent, Panka lent lakik. Néhányszor már összeeresztettük őket, játszottak is, de Panka túl heves volt, amitől Scott gyakran megijed, ezért nem erőltettük. Voltunk azóta egyszer kirándulni Dobogókőn, elengedtük a kutyákat, akik nagyon élvezték a dolgot. Panka nyargalt, mint egy kiscsikó, szaglászott ezerrel, de 10-15 m-nél messzebbre nem távolodott el, mindig nagyon figyelt, nehogy szem elől tévesszen minket. Aztán persze végigaludta a hazautat és még a következő 1,5 napot:) Hiába no, nem mai csirke már.

- Levizsgáztunk alap engedelmességből. Közel sem ment hibátlanul, de így is 4-est kaptunk. 200 pontból 167-et szereztünk. A szabadon követés és helyben maradás max pontos lett, ám a kaja megtagadás 20-ból csak 9... Na az nagyon nem megy! És nem csak vizsgán, az utcán sem. Sajnos Panka összeszed mindent, amit ehetőnek vél, és nagyon nehéz kiszedni a szájából a dolgokat... És nem mellesleg gusztustalan is. Kriszta mondta, hogy mehetnénk agility-zni, Pankának jót is tenne meg élvezné is. Viszont hetente többször 80 km-t megtenni kicsit költséges. Még átgondoljuk. Viszont mindenképpen szeretném folytatni az okulást, szeretném ha olyan "trükköket" is megtanulnánk, mint futás/menet közben megállítás, távolról ültetés, stb. Hogy az utcán is el merjem engedni, és közben tudjam, hogy nem szalad ki az autók elé, mert meg tudom állítani még mielőtt hülyeséget csinálna.

- Voltunk otthon Anyuéknál. Nagyon izgultam, hogy a srácok (Csoki és Süti) hogy fogják fogadni a leányzót, de végül nem ők voltak a legnagyobb probléma, hanem a szeparáció. Nagyon rosszul tűrtük ugyanis, hogy nem jöhettünk be a lakásba, bent kellett aludni a garázsban, és két sráccal kellett megosztani az udvart. Ugrált, vonyított, rendszabályozott és nagyon örült, mikor végre beugorhatott az autóba és jöttünk vissza. Azóta már eljátszottunk ezt még egyszer, picit jobb eredménnyel, de azért tuti nem lesz a kedvenc úticél Debrecen... legalábbis Pankának. Legalábbis míg meg nem győzöm Anyut, hogy engedje be a lakásba.

- Részt vettünk egy éjszakai "teljesítménytúrán" is. Gyanítom nem annak indult este fél 10-kor, de mire visszaértünk negyed 3-ra, határozottan annak véltük. Természetesen jött Pankesz is, a csini kis kukásmellényében, ami azon kívül, hogy nagyon cukiiii, irtó hasznosnak is bizonyult, mivel így mindig láthattam merre kolbászol a leányzó. Mondanom sem kell, hogy ezután ismét jó 1,5-2 napos elfolytábanalvás következett. Képek később.

- Az irodában egyre jobban érezzük magunkat - mind a kutya, mind én:). Rólam nincsenek képek, amint éppen repesek az örömtől, ellenben Pankáról van pár, amin látszik, hogy komolyan űzi az alvós sportot...

... a régi egeremmel...:) Na jó, nem. Ma Lilivel találkozunk, Wincuék husky-malamut kutyusával - aki egyébként egy imádnivaló, bolondos dumagép. Délutánra van megbeszélve a randi, remélem jól sikerül. A közeli kutyafuttatóba visszük a lányokat, ott póráz nélkül tudnak ismerkedni és játszani. Mindenképpen fontosnak tartom, hogy jól kijöjjenek egymással, hogy együtt tudjuk majd menni kirándulni, meg ha esetleg úgy alakul, hogy át kell vinnem picit Pankuszt Keriékhez, akkor nem lenne rossz, ha nem szednék szét egymást.

Másnap. Na megvolt a találkozás. Igaz, hogy a lányokon kívül még vagy 4-7 kutya volt a futtatóban, tehát egymással alig foglalkoztak. Ahogy várható volt Lili nagyon kíváncsi és barátságos volt, Pankesz meg borzolgatott néha és hol halkan, hol hangosabban oda-oda morgott a túl közel merészkedő kutyákra. Tehát teljesen alaptalan volt Wincu félelme, mikor meglátta a sok kutyát bent. Lili csak akkor morgott, ha a srácok nagyon csak egy dolgot akartak...:), de azt hiszem ez teljesen érthető. Wincunak nagyon tetszett, hogy nyugodtan el lehet engedni a kutyát, haverkodik a többiekkel, szaladgál, jól érzi magát. Remélem máskor is kijönnek majd. Panka meg majd szépen megszokja a többieket és csak nem fog mindig morogni... Ez lenne a terv.

Sajnos a suli tegnap és ma is elmaradt - mondjuk annyira nem nagy tragédia, mert a házi feladatot nem gyakoroltam túl sokat... Jövő héten Zolival mennek, mert én megyek haza családlátogatni. Remélem jól fogják érezni magukat:)

Tesó sem volt tegnap suliban. Meggondolta magát, mert úgy érezte ez nem magánóra lenne, hanem amolyan "majd megszokja a többi kutyát", ami Scott esetében teljesen esélytelen. Szóval majd ők is kijönnek velünk Vácra. Ennek örülök, mert az az óbudai suli olyan vaskalaposnak és iszonyú olcsónak tűnik, nem hiszem, hogy minőségi, modern felfogású oktatás zajlana ott. És ha valaki, akkor Kriszta biztos tud segíteni Scott-on, akire nagyon ráférne már. Tegnap úgy sajnáltam Tesót, mikor mondta, hogy ő is akarja Scottot ilyen helyekre hozni, mert olyan jó látni, ahogy a sok kutyus szaladgál, kergetőzik, játszik egymással. Talán hamarosan sor kerülhet erre is:) Nagy nap lesz az, az biztos!

Hú, nagyon régen írtam már. Munka után mindig volt valami program, feladat, és este 11, éjfél körül már nem nagyon volt kedvem ezzel foglalkozni.

Lényeg, hogy immár 2 hete járunk együtt dolgozni, jórészt gyalog, néha autóval - ha késésben vagyunk Zoli elvisz minket egy darabon. Az irodában Pankusz egész jól elvan, néha ugat egyet-egyet, és még mindig sokat alszik. Mostanában már többször átsétál a többi irodába kaját és simiket gyűjteni.

Múlt hétvégén voltunk suliban, tanuljuk az ül, fekszik mozdulatokat egyelőre még parancsszavak nélkül. Nagyon hasznos lesz a következő 6-8 hétvége, nagyon sokat fogunk tanulni a kutya lélektanáról. Az, hogy emelett Pankusz is könnyebben fog beilleszkedni a világunkba, már csak ráadás:) Átvettük az oktatótól az egyik sípolós labdáját, mert úgy tűnt, tetszik Pankának. Nem nagy labdabolond, de majd szépen megtanuljuk ezt is. A Vivitől kapott kacsával/csirkével is szokott néha játszani, próbálgatja mikor sípol:)

Tegnap reggelre bejelentkeztünk egy másik dokihoz, akit Juci is ajánlott. Mivel nem tudjuk, hogy ivartalanítva van-e, és az utóbbi 1 hétben feltűnően sokat takarítja magát, gondoltuk még az igazi tüzelés előtt gyorsan átesünk a műtéten. A doki először leborotválta a szőrt a hasán, ahol műteni kell, és megállapította, hogy valamikor már műtötték, mert van sebhelye, de nem tudja, hogy miért - nyilván. Tehát most várunk, hogy fog-e rendesen tüzelni, vagy sem. Eléggé idegörlő, mert szeretném elkerülni a csöpögtetést, és társait, amiről amúgy semmilyen fogalmam sincs, tekintve, hogy eddig csak fiú kutyáink voltak/vannak.

Szerdán vendégség volt nálunk, velünk együtt összesen heten voltunk, pont mint a gonoszok:) Pankusz nagyon jól viselkedett, bár minden vendég érkezésekor nagyon izgatott lett, ugrált, csóvált ezerrel, de aztán szépen lenyugodott, és végül nyugodtan horpasztott a helyén, míg mi beszélgettünk. Kaját is csak mérsékelten kuncsizott, de mivel másnap műtétje lett volna, semmilyen formában nem ehetett. Viszont tegnap este igen! Be is pótolta a lemaradást, majdnem megette az összes tápot - amit igaz, kicsit felturbóztunk a sült májjal és tört krumplival, amit már nem bírtam megenni. Olyan 4-6 szem tápot hagyott, de egyébként elpusztította. Viszont utána sem este, sem reggel nem adta jelét a nagy mennyiségű kaja elfogyaszátásának, bezzeg mikor itthon hagytam 4-5 órára... Nyilván nem az ő hibája, indulás előtt le kellett volna vinnem. Ehelyett a szőnyeget takaríthattam. Nem volt szép... Ma amúgy különösen rosszul reagáltak az emberek a kutyára séta közben. Oké, nem szép látvány, ahogy a kutya a járda közepén guggol, de mivel feltakarítom, igazán nem értettem miért néznek rosszallóan. Na mindegy, ez már örök háború a kutyások és kutyátlanok közt. A legnagyobb probléma az, hogy tőlünk bő 10 perc sétára van a legközelebbi zöldes rész, bár azok is max 20-50 nm-sek, tehát az sem sok. Így sajnos óhatatlanul a járdára fognak piszkítani a kutyák. Amit itt, a IX. kerben nem mindig szednek fel a 'gondos' gazdik...

Anyuék jönnek haza vasárnap, amit egyrészt alig várok - Tesót május óta nem is láttam!!! -, másrészt lesz nagy meglepi Anyunak, hogy van kutyánk. Remélem mérsékelt tűzhányó aktivitást fog mutatni...

Próbálom röviden összefoglalni, hogy ne feküdje meg senkinek a gyomrát:)

1. Holiday vége

Hazafelé beugrottunk Debrecenbe Nagyihoz és Icuhoz. Már most látni, hogy Csoki és Süti nem lesz nagy barátja Pankának, tehát Anyun kívül lesz még legalább 2 ellenlábasom az első hazalátogatáskor... Icu aranyos volt, még be is engedte Pankeszt a konyhába is, bár ő sem volt túlzottan lelkes. De hát ez van, számítottunk rá. Az út maga sima volt, Ugornyától Debrecenig majdnem végig aludt Panka, majd Debrecentől kb. Hatvanig, ahol belefutottunk egy dugóba. Nagyjából akkor ébredt fel, mikor 130 helyett 20-szal araszoltunk. Egy rövid szünet után újból aludt Pestig. Kikapcs gomb:)

2. Első nap a dógozóban

Hú, nagyon izgultam! Időben érkeztünk, nagyon szomjasan, így mikor bevedelt csomó vizet gyorsan meg is lett az eredménye... nem részletezném, nem volt szép, na. Kicsit körbeszaglásztunk, örömködtünk a kollégák kedves simijeiben, aztán bealudtunk. De mint akit fejbevertek! Viszont 2 körül el kellett mennem. Levittem a takaróját Eszterhez a recepcióra, de ez sem nyugtatta meg Pankeszt, mikor leléptem. Eszter - és a többiek is - mondták, hogy vagy 40 percig ült az ajtó előtt, meg körbe-körbe mászkált az épületben, felment Juciékhoz is, meg a kreatívokhoz. Ezzel kapcsolatban 2 megjegyeznivalóm van: - az, hogy a távozásom ennyire megviselte nagyon megható és kedves, de egyben rossz is. Ez színtiszta szeparációs stressz, nagyon nem jó jel... Úgy néz ki annyira nem tudtam átülteni gyakorlatba az elméletet, hogy 1 hét alatt "megszerezte" a falkavezérséget. Ezt mutatja a másik dolog is: megugatta Krisztiánt, aki sokat foglalkozott és játszott vele, míg én távol voltam. Csak az a kutya dönt önállóan olyan témákban, mint barát-ellenség-séta útvonala, stb., aki falkavezérnek érzi magát. Tehát elrontottuk. Egy hét alatt... No de sebaj, hétvégén megyünk suliba, majd ott megtanítanak minket kutyául:) 

Bent egyébként teljesen kultúráltan viselkedik, ugyan követ mindenhova, de a fennmaradó időben horpaszt. Nagyokat sóhajtozik, horkol, álmában kergetőzik. Kata szerint észre sem lehet venni, hogy kutya van az irodában. Próbálom neki megtanítani, hogy a konyhába ne jöjjön be, mert ugyan engem nem zavar, de mást lehet, és jobb a békesség. A kollégák tök kedvesek, úgy veszem észre örülnek (vagy legalábbis nem problémáznak), hogy bent van Pankesz. Ma bemutatkoztunk Christl-nek, az ügyvezetőnknek is. Nagyon kedvesen fogadta, mondta, hogy nyugodtan hozzam be, szívesen látják a kutyákat, a takarító cégnek amúgy is fizetnek kutya-felárat... Ilyenről se hallottam még. És mivel tényleg nagyon nyugodtan viselkedik bent is, szerintem nem lesz gond.

3. Dokiság

Ma is megtanultam egy új dolgot: a kombinált oltásnak megvan az a mellékhatása, hogy utána a kutya gyakorlatilag félkómában leledzik itthon. Mondjuk egyébként is sokat alszik - ma pl. szinte egész nap - de ma este különösen bágyadt a drága. Doki után egyből mentünk a futtatóba, mert ma reggel löktek ugyan 1 kört Zolival a házak közt, meg ma is lesétáltuk a 3,5 km-t, de délután nem mozgott semmit, és azt gondoltuk igény van rá. Mondjuk volt is, mert élvezte a szabadságot a futtatóban, meg aztán jött egy derék-szép-bitang-nagy eb is, azzal kicsit kergetőztek (inkább Pankát kergette...), csak sajnos el kellett jönnünk, mert befutott egy boxer lány is, akire azt mondta a derék eb gazdija, hogy a lányokat szétszedi, és jobb lenne, ha később jönnénk vissza. Na lényeg, hogy hazajöttünk, megint beivott egy csomó vizet, aminek újfent meglett az eredménye. Egyszerűen nem tudom mi van a kutyával, hogy egy kicsit nagyobb mennyiségű víztől kijön belőle minden. Gondolom ezért is, meg az oltás miatt is, most olyan fáradt, mintha egész nap szánt húzott volna.

Újonnan megtanult dolgok: az oltások mellékhatásai, a sok víz nem tesz jót az eb gyomrának, valamint a kutyafuttatóban is van időbeosztás. 8 és 8.30 között egy kis szaros volt bent két lánnyal, 8.30-ra jött a derék eb, majd nem sokkal később a boxer. A kutyafuttatóban is szedjük az "ajándékokat", illik vinni/hagyni vizet, illik megvárni az ismerkedést mielőtt elengedjük a kutyát, és illik betartani a menetrendet. Nem tudom mi melyik "csoportba" fogunk tudni becsatlakozni, mert ugyan jó, ha nem kell attól tartani, hogy szétszedi a másik kutya Pankuszt, de azért neki sem olyan vicces csak Zolival szaladgálni...

Még pár szó a dokikról: minden oltás egy kisebb vagyon. Veszettség ellenire mentünk, helyette kombináltat kaptunk, majd 3-4 hét múlva kell menni ismét (kombi+veszettség kombira). Megkérdeztünk a dokinőtől mindent (majdnem, mert a víztől hányást elfelejtettük): nem lehet biztosan tudni miért vakargatja a bal fülét, majd ha kábítva lesz egyébként is, belenéznek jobban; a sok kis seb el fog múlni magától, a nagyobbat megtiszította és ugyanúgy kenegetni kell, mint eddig; az egész nap alvásnak inkább örüljek, addig sem mászik a falra a kutya és táncol mindenki idegein; a jó emésztés jó bizonyítékára egyelőre még várnunk kell, mert az elmondásunk alapján még nem az igazi...; viszont a korához képest szépek a fogai!:) A hátsókon egyáltalán nem látott fogkövet, az első pár fogán is csak keveset. Jók a fogaid, Laci!:) Ennek nagyon örülök, mert nagy macera egy fogkőleszedés. Gyorsan el is határoztuk, hogy ha már a 3 évesnél idősebb kutyák azon 20%-ba tartozunk, akiknek nincs (komolyabb) fogászati problémájuk, akkor ezt az állapotot szeretnénk is megtartani. Majd veszünk egy másik ilyen nagy marha-akármi csontot bentre az irodába is, meg naponta fog kapni DentaStix-et és/vagy aldis sajátmárkás fogtisztítót - amit még mindig imád. Meg esetleg majd megpróbáljuk a kutyafogmosást, de erre még alszom párat...:)

2 imádnivaló dolog: van a jobbra-balra csóválás és van a körbe-karikába, mint egy helikopter!:) Van a sima lefekvés, és van, mikor a kezét behajlítja és azon alszik. Csomószor probáltam már képet készíteni, de fekete pléden az étcsoki kutyát nem könnyű lefotózni.

Összefoglalva: egy-két apróságot leszámítva jól vettük az elmúlt pár nap akadályait. De sajna kezd kifejezetten hisztis lenni, erről valahogy le kell szoktatnunk. Szép szóval, jutifalattal, szigorúan nem erővel!

Elszállt a net és vele együtt az is, amit eddig írtam. Most nem kezdem előről, mert így is elment vele vagy egy óra. A lényeg, hogy jól vagyunk, minden oké még mindig, csak a fránya petárák ne lennének...

Fotókat fogok majd feltölteni, de majd később.

Ugyen 2002-es, de még most is aktuális:

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=3808

Tudom, hogy csak 5 napja van nálunk, de ez a kutya mindig meg tud lepni! Tegnap a hányós reggel után sikerült 2 körül elindulnunk - a fél lakást bepakolva az autóba. A lépcsőn kb. 5 perc alatt lejött utánunk az első körös 20 helyett, amit hatalmas haladásnak érzünk! Panka olyan természeteséggel ugrott be a hátsó ülésre, mintha mindig is ott lakott volna. Rájöttünk, a rendszer az, hogy beugrik, lellenőrzi, hogy mindketten bent vagyunk-e, majd hátramegy és lefekszik az ülésen. És rendszerint bealszik. Ahogy tette tegnap is. Egész konkrétan Nyíregyházáig aludt, kb. 1-2x emelte fel a fejét, hogy megnézze még mindig megyünk-e:) Kezdjük azt hinni, hogy van a kutyán egy automatikusan működő gomb, ami bekapcsolja, ha kint vagyunk, és mehet, szaladhat, és kikapcsolja, ha visszaértünk a lakásba/autóba. Egyre biztosabbak vagyunk ebben:) Tehát megérkeztünk Nyíregyházára (kb. 3x megkerültük a várost, mire megtaláltuk a nagyobb Tescot), én beszaladtam bevásárolni, Zoli addig kint maradt a büdös döggel. Aki egy óvatlan pillanatban, mikor Zoli épp máshova nézett, tökéletesen és szó szerint rászolgált a nevére - belefetrengett egy másik kutya csokijába!!! Aki tudja, írja meg nekem, hogy ez miért jó? Miért csinálják ezt a kutyák? 1-2 menhelyi kutya is csinálta, már akkor sem értettem, de Panka lakásban lakik, nála hatványozottan "pfúúj, rossz kutya!" Na mindegy, vennem kellett baba popsitörlőt, papírtörlőt, folyékony szappant. Ezek együttesen sem enyhítették természetesen a bűzt, amit a kutya magából árasztott, mondanom sem kell, mennyire vidám utunk volt Ugornyáig... Itt Zoli megpróbálta tényleg lemosni, amit nagyon kedvesen tűrt, de még mindig büdös. És ezen nem sokat javított a ma reggeli séta sem, amikor hasig mászott a nagyobb pocsolyákba, ill. még talált 1-2 helyet, ahol hentergőzhetne. A Büdös Dög. Aki, míg tegnap pakoltuk be az eszelős mennyiségű kaját (3,5 napra jöttünk, ketten...!), csak és kizárólag az autóban volt hajlandó megvárni ezt. Mintha attól félne, hogy ott hagyjuk - a kajáért cserébe...

Este flekkent sütöttünk a ház mögött, de mivel nagyon féltünk attól, hogy meglóg a sötét kutya a nagy sötétségben, inkább bezártuk a tárolóba. Ezt nyilván nagyon rosszul tűrte, nem is a bezártság miatt, inkább azért, mert nem lehetett a seggünkben. És mivel okos kutya, csak sikerült találnia egy olyan helyet, ahol kifér, így kiszabadult. Ettől első körben bepánikoltam, de úgy voltam vele, hogy meg kell bíznom a kutyában, ragaszkodik hozzánk, szeret minket, csak nem fog elszaladni. Dehogynem. Néha több percre is eltűnt, de aztán mindig visszajött!!! Magától is, és ha szóltam neki, akkor is! Kb. 80%-os a sikeres behívások aránya, ami több, mint Pongóé és Lilié összesen (Pongó - imádott dalmatánk, nagyon önálló és szelektív süket, míg élt; Lili - Keriék husky-malamutja, nagyon önálló, és ha lehet, még szelektívebben süket)! Tehát sütögetés közben hol mellettünk kuncsizta a simiket, hogy nagyokat nyargalt. Mert tud ám nyargalni, öröm nézni, komolyan! Viszont fene a kényes gyomrába, sejtelmem sincs mivel fogjuk etetni. Azt hittem a Pedigreet végre megeszi, de a vacsijába kockázott és jól összekevert flekken husi utolsó kockáját is kiválogatva a száraztápot úgy otthagyta, hogy csak néztünk! Egy szem husi sem maradt, viszont a tápból annál több. A kutyasuliban mondta a csaj, hogy felezzük meg a kajaadagját, amíg ilyen kis kerek, de mi inkább azért imádkozunk, hogy egyen valamit! Ja, majd' elfelejtettem! Indulás előtt 2 körben tudtuk csak levinni a cuccokat a kocsiba, Panka nyilván a második körrel jött. És mivel eddig nem lopott kaját (még tegnap sem, pedig ott volt vele pont egy szinten a husi!!!), simán fent hagytuk a szatyrával együtt, amiben az ágya, takarója, táljai és az aldis fogtisztító jutifalatjai voltak (ezt nagyon szereti, első nap semmi mást nem volt hajlandó megenni, ebből viszont kettőt is!). Mikor felértünk, mókás kép fogadott minket: a szatyor széttúrva, jutifalatos zacsi a földön, a kutya szájában egy naggyal. Majd' bepisiltem a nevetéstől, olyan kis édes volt, hogy kiszagolta a zsákmányt és megszerezte! Gyorsan elvettem tőle az egy menhetőt, majd felmértük a károkat: a reggel vásárolt 10 db-ból egyet kapott a séta után, viszont összesen 4-5 db maradt, tehát a kutya simán benyomott 3-4-et. 5 perc alatt! Hiába na, éhes, nem adunk neki enni... :) Aldiék ezt nagyon eltalálták, a menhelyi kutyáknak is ízlett, jobban, mint a DentaStix. Ha visszamentünk veszünk majd aldis száraztápot, hátha abba is ugyanezt az ízfokozót rakták... :P Az a baj, hogy nem nagyon tudok mit kezdeni egy finnyás kutyával. Hozzászoktam, hogy Pongó az alufóliával együtt ette meg a csirkét és míg felért a feje, nem nőtt szőlő, mert lelegelte. Teljesen mindegy volt mit adunk neki, egy perc alatt eltűntette, mint egy porszívó. Panka meg finnyás, nagyon is!

Ja, jó hírek: a kutyának igenis van mozgásigénye, ma reggel az üdülők közt elengedtük, és nyargalt, nyargalt körbe-karikába. És visszajött, ha hívtuk! És olyan kis tündér, tegnap vacsi után már nem mentünk vele egészségügyi sétára, de lehet kellett volna, mert ma reggel ahogy leszáguldott a lépcsőn gyakorlatilag egyből ment pisilni. Biztos nagyon kellett már neki. Majd nem sokkal utána jött a nagy dolog is; úgy néz ki kezd beállni, normalizálódni a bélműködése. Ha ismét megyek dolgozni én is, szépen be fogunk állni egy rutinra, mert az nagyon fontos egy lakáskutyának. Mi is olyanok vagyunk, mint az anyukák, akik már annak is örülnek, ha nem zöld trutyi jön ki a gyerekükből:), mi is örülünk, hogy egyre szilárdabb a cucc, ill. nem naponta egyszer pisil, hanem pl. most reggel a séta elején és a végén is! Úgy érzem már csak a kaja kérdést kell megoldani, és minden szupi lesz. Nem tudok eléggé hálás lenni az égnek, amiért nem vitték el őt előlünk, ill. elvitték a többi kutyát, akiket kinéztünk. Panka csodálatosan okos, ragaszkodó, és hihetetlenül gyölölű is! És büdös. De ezen majd javítunk:)

30 perccel később: megvan a motiváló kaja! Virstlit főzőtt Zoli reggelire, és kutya teljesen bepörgött tőle, nagyon érdekelte mit eszünk! Azt hitte ő is kap... a kis naív...:) Aztán persze kapott, de szigorúan miután mi is megettük, és szigorúan nem ülve, asztaltól! Ez az egyetlen szabály van/lesz, amit minden vendégünkkel be fogunk tartatni - nincs kutyaetetés az asztaltól!!! Nassszóval, a virsli nagyon ízlett neki, be is vetettük gyorsan a klikkert is, ami első kattra kicsit meglepte, de aztán csak a virslire figyelt. És meg is tanulta gyorsan az ül! parancsszót. 7 falat virsli hatására. Szeretem a kutyákat, ha megvan a megfelelő jutifali, gyakorlatilag bármire képesek. Már van is pár ötletünk, hogy az alapsuli után miket fogunk megtanítani Pankusznak.

Eltűnünk pár napra Ugornyára, majd meglájtuk mennyire van net ott az isten háta mögött.

De azért egy gyors update: határozottan szobatiszták vagyunk, többször wc-ztünk a lakáson kívül, ám az autózás ma reggel nagyon nem ment... Vagy csak simán gyenge a gyomra Pankusznak, de sikerült ismét berókázni az autóba, és utána még 1-2x az utcán, ill. a nappaliba. Szegény, nagyon kivan, vagy csak simán sok vizet ivott, nem tudom, de még mindig alig eszik, szinte csak a jutalom sajtokon él. Tegnap leteszteltem a sima Pedigree-t, a Happy Dogot és a Multifitet is, és a tetszési sorrend is ez. Meg persze a szalámi, ami mindent visz:) Ha még vasárnap is produkálja ezeket a tünetek, a keddi állatorvosi csekken megkérdezem mit tudunk tenni.

Később jelentkezünk, ha tudunk!

Tegnap volt nálunk Fanni látogatóban, megismerkedett Pankával, én pedig ámulhattam egyre növő hasán. Mindkettőnk szeme fénye jól viselkedett:) A nagy beszélgetésben és régi, vicces képek nézegetésében annyira elszaladt az idő, hogy 4 körül tudtunk elindulni Zolihoz. Akartam még egy kisebb sétát tenni Pankusszal, de kb. 20 perc volt, mire leimádkoztam a lépcsőn. Tehát nem csak a lift a félelem, a lépcső is. Úgy vesszük észre, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott kutya - lakáson belül. Viszont ahogy el akarjuk hagyni a biztos pontot, rögtön ideges lesz, és csak nagyonagyonagyon nehezen tudjuk levinni a földszintre. Ahol aztán rájön, hogy ja, hogy most sétálunk?, és egyből csóvál, vigyorog, menne, mint a bolond:) Lényeg, hogy tegnap 5-re mentünk Zolihoz, még beugrottunk a Fressnapf-ba, mert a suliba sima nyakörv kell, és kell(ett volna) venni klikkert is, majd utána irány ki Vác. Az első 3 percben megint mászott mindenhova, majd rájött, hogy a hátsó ülés sokkal kényelmesebb, és be is aludt gyorsan. Én persze nyilván nagyon jól felkészültem (=fogalmam sem volt merre van a suli), így kb. 30 perccel a tervezett érkezés után futottunk be. Mivel hétköznap este volt, összesen max. 5-6 kutya volt a suliban, volt, aki agilityzett, volt, aki ugyanúgy ismerkedni ment, mint mi. Panka egész jó volt, néha felborzolta a szőrét a hátán és a popsijánál, akkor rá kellett szólni finoman és lesimogatni neki. De amúgy olyan kis felszabadultan, önfeledten rohangált, mint egy 1 éves kölyök:) Volt ott két whippet (imádom ezeket a "girnyó" kutyákat!), meg egy Lessie is. Mondta a csajszi, hogy nem lesz gond vele, a pár borzoláson kívül jól viselkedik, még pisilt is!!! (ami ugye nálunk még nagy szám sajna...) Ellátott pár jótanáccsal: ne a fejét simogassuk, mint egy kis ölebnek, hanem az oldalát paskoljuk, ha jól csinál valamit, ha elengedjük és nem jön vissza, induljunk el a másik irányba, akkor tuti jönni fog utánunk (soha ne felé közelítsünk, mert akkor kergetőzős játéknak véli a dolgot), és a legfontosabb: nagyon nagy türelemmel próbáljuk megszoktatni a liftezést a leányzóval. Tegnap este egész könnyen beszállt, valahogy felfelé könnyebben jön, viszont ma reggel megint 20 percig kellett Zolinak imádkoznia, míg leértek a földszintre. Mikor hazaértek felhívott, hogy menjek le, mert nem száll be a liftbe. Ahogy engem meglátott, egyből jött be, szóval vissza nem volt gond. Amúgy Zoli tegnap kijelentette, hogy ma reggel egyedül szeretné levinni a kutyát sétálni. Annyira aranyos, hogy kezdi megszeretni, és lelkesedik ő is, csak a maga tempójában és módján (és mivel nem olvassa a blogot, azt írok róla, amit csak akarok:) Szerintem még pár nap és legalább annyira szerelmes lesz, mint én! Pont most  hívott, hogy lehet a kutya a sötéttől és a magasságtól fél és nem a lépcsőtől és lifftől, mert az aluljáróban gyönyörűen lépcsőzik. Tehát foglalkoztatja a dolog és még a téliszalámiját is felajánlja jutifalatnak! Mondhatja ő, hogy csak "elvan" a kutyával, de szerintem azon már túl vagyunk:) )

Ja, suli. Jövő hétfőn megyünk ismét, szintén este. Mivel 6-ig dolgozom, 7-nél hamarabb tuti nem fogunk kiérni. Jobb lenne, ha közelebb lennének..., egyrészt nagyon sok idő, másrészt nagyon sok üzemanyag, mire kiérünk. De ez egy olyan befektetés, ami a következő 6-10 évben fog megtérülni. Ja, még egy dolog: a kiképző (nem szeretem ezt a szót) csajszi szerint labrador keverék Panka, és kétségtelen, hogy van benne valami. Labrador-német vizsla (fehér pöttyösek a hátsó lábfejei:) és úszóhártyás a lába!)

Összefoglalva: autóban csodásan utazik, miután leellenőrzi a saját lábával, orrával, hogy mindketten bent ülünk, a lakásban prímán elvan (most 5 percenként változtat pozíciót: egyszer napozik, majd árnyékba megy), eddig szobatiszta, nem rámol, a többi kutyához mindig oda kell menni, de csak egy szagolgatás erejéig, utána mehetünk is tovább. Sajnos nagyon úgy néz ki nem bírtam az elméletet a gyakorlatban is alkalmazni, van egy csomó jele annak, hogy még nem vagyunk falkavezérek: a félelmei, melyek majd elmúlnak, ahogy megbízik bennünk, a sétálás módja, ugyanis legtöbbször ő megy elől és néha picit húz, valamint a pánik, ami akkor van, ha autóban vagyunk és valamelyikőnk kiszáll a kocsiból. Akkor úgy megy "körbe", figyel, hogy merre tekergünk, vásott kölykök, mintha ő lenne felelős értünk, ő lenne a főnök. Ma veszek egy klikkert, tényleg elmegyek dokihoz - azaz itthon hagyom pár órára, nem csak pár percre -, és a következő pár napban megpróbáljuk erősíteni a bizadalmát irányunkba. Jövő héten pedig iszonyú sok okosat fogunk tanulni, már alig várom!

A liftbe szoktatás technikájáról kicsit később írok, itthon is kell tenni-venni, meg délelőtt még el szeretném vinni a kutyafuttatóba, hátha a szabadságtól megrészegülve labdázni is tudunk picit.

 Nem bírom normális méretűre vágni a képeket...

1: ma leszaladtam az otp-be (dokihoz végül csak holnap megyek), tehát a kutyát egyedül hagytam a lakásban. Induláskor a fotelban ült, a kis buksiját felemelte, hogy megnézze mit csinálok, de hevesebb reakciót nem váltottam ki. Ahogy a hazaérkezésem se, ugyanúgy ült a fotelban. Szerintem nem lesz gond vele hosszabb időre sem:)

2: ma megyünk kutyasuliba. Felhívtam a Váci Suttogó Kutyasulit (akik a Zöld Menedéket is üzemeltetik, nem mellesleg), hogy mikor indul alap engedelmességi tanfolyam. Mondta a hölgyemény, hogy most így nyáron kicsit rendszertelenebb a dolog, és összesen 5 kutya van most, akik járnak, de ők is különböző szinten vannak. Ettől függetlenül menjünk nyugodtan, minél hamarabb, annál jobb. Így ma este kimegyünk, lecsekkoljuk Panka pár reakcióját, meg kapunk 1-2 gyakorolnivalót a "csapatépítésre", ahogy a csajszi nevezte az ugornyai pár napot:) Amik fontos dolgok a kutyasulival kapcsolatban: nem kell fojtónyakörvet vinnünk (jeeejjjj!!!), alapból is olcsóbbak, mint mondjuk a Népsziget, vagy a Cerberos kutyasulik, de mert Panka a Zöld Menedékből jött, még 50% engedményt is kapunk, így egy tanfolyam bérlet csak 11.000 Ft! Ami szinte ingyen van, konkrétan negyede a Népszigetesnek. Mondjuk 40 km-re van, tehát amit a tanfolyamon megspórolunk, azt rögtön bele is tankolhatjuk az autóba, de ide főleg az alkalmazott módszert miatt szeretnénk járni. A többi suliba kell fojtót is vinni, amit én legkevésbé sem szeretnék! Vivi, Ákos, megfigyelem a módszert, és ha jó, esetleg jöhetnétek ti is. Bár tőletek még messzebb van...:P Mondta ma a lány, hogy sima póráz (nem flexi, nem láncos) kell, egy sima nyakörv (ma venni kell, mert csak hámunk van), zacsi az "ajándékoknak" és egy klikker kell. Klikkerből is tökéletes a legolcsóbb, 500 Ft-os is. Hallottam már a klikker-képzésről, de nem nagyon ástam bele magam a témába, szóval kíváncsian várom:) Na majd később beszámolok a tapasztalatokról. 

Túl vagyunk az első éjszakán. Nem volt semmi gond, egész éjszaka az ingyen szerzett dizájn ikeás fotelemben aludt. Mintha mindig is ott aludt volna... :) Tegnap este még tettünk egy kis egészségügyi sétát (majd' 1,5 órásra sikerült), aztán bealudt, mint a poc:) Megbeszéltük Zolival, hogy reggel ő viszi sétálni (még hogy nem lelkes...), de reggel arra ébredtem, hogy "Gyere, gyere, Panka, gyere, megyünk sétálni!" És semmi körömcsattogás. Nyilván ki sem akart kelni a fotelból őkelme. És mivel tegnap egész nap velem volt, egyelőre még jobban kötődik hozzám, így gyorsan felöltöztem és együtt indultunk el. Az indulást még tanulni kell - az ajtón, kapunk mindig a falkavezérek mennek -, még van egy kis sorrend harc. A nagyobb probléma azonban a lift, attól nagyon fél! Ugye ha egy kutya kényelmetlen helyzetben van, nem tud enni. Na, hát Pankába is úgy kellett beleimátkozni a jutisajtot, és ma reggel a jutipaprikás szalámit... (A sima kutyakaja nem elég erős, tegnap este is alig evett belőle pár falatot.) Ahogy túl vagyunk a liftes traumán boldogan kocog a sétára, tehát nem magával a sétával van baja. Gondolom azért még kell pár nap, hét, míg elhiszi, hogy ha elindulunk, abból majdnem mindig (kivétel: doki), jól jön ki, és nem kell soha többé visszamennie a menhelyre!

A másik nagyon fontos dolog: a szobatisztaság. Eddig rendben van. Igaz, fura az anyagcseréje (tegnap reggel volt minden, aztán SEMMI!), remélem a rendszeres séta hatására nem fogja összegyűjteni napi egy picikockává az ürítenivalót. Merthogy szerintem most ez történik. Tegnap este azért mentünk olyan iszonyú hosszú egészségügyi sétára, hogy hátha pisil - hát, nem sikerült. Ma reggel is már majdnem visszajöttünk, amikor hirtelen megállt (semmi szag, semmi egyéb inger) az utca közepén és szeritenm 1,5 l-et kiengedett. Arra gondoltunk, hogy a menhelyen sokan voltak összezárva, volt, aki gyakran meg is támadta, lehet úgy alakította ki az életét, hogy minél ritkábban kelljen támadható pozíciót felvenni. Nyilván ez csak egy elmélet, de mi egyéb miatt gyűjtené össze a teljes napi adagot egy alkalomra...?

Most itt alszik a kanapé lábánál - tegnap még volt egy-két gyengébb próbálkozása a kanapé elfoglalására is, de gyorsan levertük a lázadást. Egyszerűen imádom! Egyszerűen gyönyörű! Csudi aranyos, tökéletes lakáskutya! Kíváncsi vagyok ma mi lesz, mert el kell ugranom dokihoz, legalább 2-3 órára magára fogom hagyni. Az tuti, hogy a kanapét el fogja foglalni - felmentem az emeletre a telefonomért és mire lejöttem, már a kanapén volt... Nem leszünk így jóban... (tudom, ez ellent mond a bekezdés első mondatának, de történnek a dolgok:))

Puszit még nem kaptam, és félig az oldalára is csak az előbb feküdt - hogy tudjam simogatni a hasát. Ha ezeket is kipipálhatjuk, akkor jók vagyunk! Ja, imádnivaló dolog: úszóhártya van a lábujjai között! Mint a kacsáknak! A német vizsláknak is van ilyen hártyájuk, meg a labiknak is, de mivel sem alkaltra, sem farok vastagságra sem vizslás, lehet keveredett egy kis labi is a kuttyba. Így mondhatjuk, hogy mindketten megkaptuk, amit akartunk: Zoli vizslát, én labradort.

Ma már hallottuk a hangját is, bizony! A nagyobb kutyákat még mindig nem kedveli, és összetalálkoztunk az utcán egy nagyobb roti-szerű kutyával, aki nagyon oda akart hozzánk jönni, és nagyon nem volt barátságos. Ezt valószínűleg Panka is megérezte, mert kb. 5-7 méterről MEGUGATTA! Olyan kis aranyos volt, hogy egyből rá kellett szólni, hogy azonnal hagyja abba! Meg az előbb egy kis szaros ugatott az utcán, és Panka válaszolt neki - innen, a kanapé mellől. Nem baj, jelezzen csak, ugasson, ha kell - de nem egyfolytában!

Na voltunk dokinál. Megvizsgálta, megtapogatta, belenézett (elől-hátul), kapott féreghajtót és megnézte a sebét, amit gyanítom szombat reggel szerzett, mikor hozta ki a sok kutya közül a gondozó. Betadinnal és valami kék krémmel kell kenegetni. Nagyon rendes volt a doki, de 40.000 Ft az ivartalanítás, ami nagyon sok. Szerintem. Így jó eséllyel nem oda fogjuk hordani a leányzót. Ja, ez a Felicavet.

Ami még hír: Panka nem pisil. De tényleg. Délután is mentünk picit, meg voltunk most már hármasban a postán és a gyógyszertárban is, és nem pisil. Most Zoli is levitte, hátha. A napi egy nem biztos, hogy elegendő, nem? Bár iszonyú sokat iszik, lehet ki volt kicsit száradva és most örül, hogy folyadékhoz jut - és esze ágában sincs megszabadulni tőle. Ha így van, remélem holnap reggelig is így marad:)

Újabb infó: Panka fél a viharban. Sikerült a legnagyobb felhőszakadásban elindulnunk, ill. már útközben kapott el, és azt gondolta a legbiztonságosabb hely a lábamnál lesz. A gázpedálon. Meg kellett álnom az utca közepén vészvillogva, kiszedni a kutyát a vezető ülés elől, és berakni hátra. Ő sem élvezte, én sem. Legközelebb jobban fog menni.

A dokinál amúgy egész rendesen viselkedett, de már látom, hogy ugyan minden kutyához oda kell menni, a megszaglászás után zavaró a társaságuk, és ha túl bizalmaskodóak próbálnak lenni, annak morgás lesz a vége. És a macskákra nagyon rá van gerjedve. Kb. mint a degukra. Nem tudom mi lesz, ha a szomszédék hazajönnek - biztos szól majd a közös képviselőnek, hogy egy vadállatot tartok a lakásban. Szóval, a vizsgálat alatt is kedves, rendes volt, inkább a szomszéd asztalon lévő elkábított macsekot vizslatta, egy hangja sem volt - pedig 1-2 dolog nem volt épp kellemes a doki szerint. Aki amúgy tényleg nagyon kedves, mondta, hogy a veszettség ellenit inkább nem ma, hanem 1 hét múlva adná be, mert az örökbefogadás épp eléggé stresszes a szervezetnek, nem akarja, hogy az oltál által legyengített immunrendszerrel szövetkezve valamit benyeljen. Tehát ha már minden ok, megszoktunk a helyzetet, akkor lehet oltatni.

Ha visszajönnek, megejtjük az első vacsit. A látványetetéssel egybekötve. Csak nem tudom, hogy a tápot meg fogja-e enni...

Nagyon mozgalmasra sikeredett ez a mai nap, én is nagyon elfáradtam, gondolom Panka nem kevésbé. Már a dokitól vissza is elaludt az autóban, és most az előbb se nagyon akart menni sétálni.

Visszajöttek, vacsizunk:)

Nos, megtörtént, elhoztunk Pankát. Már reggel 7.45 körül ott voltunk, mert Zoli utána ment dolgozni, így sietnünk kellett. Nem tudom ki volt izgatottabb, a kutya, vagy én (vagy Zoli:) ) Az autóba gond nélkül beugrott, vagy beraktuk, már nem is emlékszem, viszont út közben nagyon határozottan és nagyon sokszor próbált előre mászni. A bal karom már majd leszakadt, ahogy visszatartottam, és már én untam a "Nem!" "Maradsz!" szavakat. Aztán kicsit megnyugodott, majd rövid időn belül elkezdett nyüsszögni. Azt hittük hiszti, de kiderült, hogy sajnos nem. Rókakoma. A további még ennél is gusztustalanbb részleteket nem ragoznám, maradjunk annyiban, hogy én is elkezdtem öklendezni - pedig én nagyon jól bírom a strapát... Kb. 1 órás út után végre megérkeztünk Zoli munkahelyére, ott tettünk egy kiadós sétát (út közben megivott kb. 1,5 l vizet, meg legelt egy keveset, amit két adagra elosztva hányt ki...) Nagyon bízom benne, hogy csak a sok izgalom miatt gyengélkedik a gyomra, és nem valami spéci, ősietől örökölt gyomorbaja van. Séta után hazajöttünk, elmentünk a közeli kutyafuttatóba, ahova utánunk nem sokkal érkezett egy vizsla fiú, aki nagyon heves volt és nagyon akart játszani. Szerintem Panka ettől ijjedhetett meg kicsit, mert végig mellettem ült a padon - holott elengedtem -, és csak 1-2x távolodott el tőlem, hogy körülnézzen kicsit. Löktünk 1 kört a futtatóban, akkor már kicsit bátrabb volt és elnyargalt olyan 5 m-en belüli körben, de mindig visszajött egyből, ha szóltam neki. Nem gondolom, hogy a "Panka, gyere ide!" hatására, inkább hogy szóltam hozzá. 12-re mentünk kozmetikába (Páva utca, a kisállateledel mellett), ahol a csajszit lenyűgöztük azzal, hogy mai, friss "mentés" a kutya. A vizet szereti, de a fürcsit nem, így kb. én is olyan vizes lettem, mint ő. Mert persze együtt fürdettük a kutyot, egyrészt, mert nagy, másrészt, mert olyan erő van benne, hogy csak kettőnk együttes erejével tudtuk a kádban tartani (tanulság: itthon nem fog fürödni, egyébként is csak 3-4 havonta kell). Ahogy ráeresztette a leányzó az első pár liter vizet, olyan sárga, koszos lé jött ki a kutyából, hogy csak nézett. Aztán rájött, hogy valószínűleg a sok bolha miatt, amiből kb. 20-25-öt mi magunk nyomtunk szét. Tele van apróbb sebekkel, és van egy picit csúnyább, majd délután megmutatom a dokinak. A hajszárítót viszonylag jól tűrte, többször le is feküdt az asztalra (nem lelapult, mint Csokoládé, Anyuék pulija), de azért egy idő után már nyilván marhára elege volt. Szerencsére végig nagyon kis szelíd volt, szerintem meg sem fordult a fejében, hogy a sok fogával is tudna védekezni. Kozmetika után a szomszédos állateledel boltban kapott bolhanyakörvet (Kiltix), ezt ajánlották. Nem olcsó, de állítólag nagyon jó, és 7 hónapig véd a bolha, 3 hónapig a kullancs ellen. Vagy fordítva. Lényeg, hogy mondjuk 3-4 havonta a 4.000 Ft vállalható. Pláne, hogy mivel lakásban fog élni (már él is!:) ), irtó fontos az élősködők elleni védelem.

Most itthon vagyunk, alszik a kanapé mellett. A lakással szerintem nem lesz gond, nem nyúlt semmihez sem, szerintem nem is nagyon érdeklik a cuccaink. A deguk annál inkább! Ahogy észrevette őket egyből ott ragadt a ketrecüknél, azok meg majd' szívrohamot kaptak a nagy kutyafej látványától. Hát igen, Panka német vizsla keverék, ennél fogva nagy vadász (séta közben pár galambot is megpróbált levadászni...), a deguk meg tökéletes zsákmány lettek volna. Mivel a helyzetet tarthatatlannak ítéltem 10 perc alatt, kénytelen voltam felvinni a lányokat a kisszobába, ahova egyébként sem mehet majd be. Bár lehet nem is lesz fontos a tiltás, ugyanis a csigalépcső nem nagy barátja eddig, ámbátor ahogy látta merre viszem a zsákmányt, egyből szimpatikusabb lett neki a dolog. Zoli úgysem szerette volna, ha feljön az emeletre is, így inkább nem is erőltetném. Jó, hogy a szomszéd macsek épp most van szabin, mert szerintem nem lesznek nagy haverok... :))

A fressnapf-os sajátmárkás light tápot sem kéri, ahogy a Chappit és Pedigree gravy bones-t sem. Nem tudom mit evett eddig, azt meg pláne nem, hogy mit fog innentől kezdve... Nem baj, úgyis este lesz csak vacsi, akkor majd meglátjuk. Van itthon még egy Happy Dog is, bár az akciósan is drágább, mint a fressnapf-os, remélem nem arra fog rászokni, mert akkor kizabál minket a lakásból.

Konkrétan bealudt. Fekszik a kövön, és horpaszt. A kanapéval bepróbálkozott, engem nem is zavarna, de tudom, hogy Zoli hülyét kapna, és különben is, majd ő elkényeszteti:) 

A ma délutáni program még egy jó kis állatorvosi vizit, mindjárt fel is hívom őket, hogy tudunk-e menni mostanában, és majd elmegyünk Zoli elé 5 körül.

A szobatisztasággal még nem tudom hogy állunk, eddig 1x pisilt még a séta legelején, nem tudom, lehet tevéből van ez a kutya (csak neki nem púpja, hanem giga hugyhúlyagja van...).

Egyébként mindenkivel kedves, minden kutya érdekli, főleg a kisebbek, minden embert megszaglász - erről le kell majd szoktatni, mert nem mindenki szereti.

Most, hogy a kezdeti sokkon túl vagyunk, elkezdhetjük alkalmazni a módszereket (Jan Fennel, Ceaser Millan, Victoria, Cerberos kutyasuli, stb). Izgulok, remélem nem hozok szégyent magamra és a kutyára... (valamit épp álmodik, mert mozog a lába...:D) Most nincs szívem felkelteni, pedig telefonálnom is kellene, bár lehet majd Zolival együtt elmegyünk este a dokihoz.

Ja, fontos dolog: melegítettem magamnak ebédet, és meglepődtem picit. Vagy annak az illata sem győzte meg, vagy egyszerűen nem foglalkozik a kajával, de nagyon kedvesen lefeküdt az asztal mellé, nekem háttal, és egyáltalán nem érdekelte az evőeszközcsörgés. Egyszerűen nem tudom milyen jutifalattal fogom motiválni. Mondjuk hallottam olyan kutyáról, akinek a kaja helyett a simogatás volt erősebb pozitív megerősítés, tehát nem teljesen reménytelen, csak az eddigi tapasztalataim mást mutattak. Meglátjuk, majd meglátjuk. No, felhívom a rendelőt és megbeszélem velük mikorra mehetünk.

Holnap lesz a nagy nap. Már le is szedték az allatok.info-ról és a gazdikeresők közül is, már majdnem gazdis Panka:)

Az előkészületekről még 1 (később javítva: sok) szót: a Váci Suttogók honlapjának könyvajánlóban találtam Jan Fennel: Hallgassunk a kutyánkra! c. könyvét. Azt írták erőszakmentes módszerekkel próbál kommunikálni a kutyákkal, nem a régi, jól bevált "majd én megmutatom ki a főnök" stílusban. Elolvastam. Kb. 1 nap alatt - volt más dolgom is sajnos, nem lassan olvasok:). Egyszerűen brilliáns! Azóta elolvastam a Tanuljunk meg kutyául és A kutya legjobb barátja c. műveket is, szintén a fent említett írónőtől. Csodálatos dolognak tartom, hogy van olyan kiképző, akinél nem alapkövetelmény a fojtónyakörv. Megvettem a Fogadjunk örökbe kutyát! könyvet is, de az, címével ellentétben, csak igen kevés figyelmet szentel a ténylegesen menhelyről jött felnőtt kutyák örökbefogadásának mikéntjének, inkább amolyan általános kutyanevelő tanácsadó könyv. A módszertől sem vagyok elragadtatva, a stílusától sem, tehát nem egy hasznos olvasmány. Ellenben az Asztaltbetyárok már értékesebb, ám abban meg kölyökkutyák városli léthez szoktatását taglalják, tehát szintén nem a mi Zsákbakutyánk esete. Sajnos olyan szakirodalmat nem találtam, hogy 6 éves kutya ismeretlen háttérrel szerető gazdit keres. Jelige: kizárólag belvárosba költözöm!:) De tényleg nagyon bizakodó vagyok, remélem Panka is azon kutyák csoportját erősíti, akiknek egyből megy az alkalmazkodás, nem rágnak szét semmit sem (jut eszembe, Zoli a kutya rágásától tart, ehhez képest ma vettem észre, hogy túl közel toltuk az étkezőasztal egyik székét a degukhoz, akik rögtön megkóstolták... mókásan néz most ki...). Kissé aggaszt, hogy a tegnapi séta során Pankának eszébe sem jutott könnyíteni magán. Mondjuk az autóban sem tette, de ez nem feltétlenül enged arra következtetni, hogy a kutya szobatiszta.

Másik dolog: 1-2 napja azon gondolkoztam, hogy milyen módszerrel lehetne a ma/holnap legyártásra kerülő kutyabilétát hámtól és nyakörvtől függetlenül mindig a kutyán tartani. Mert a chipen kívül szeretnék csináltatni bilétát, rajta Panka nevével és Zoli és az én számommal - just in case. Sajnos nyakörveket csak olyanokat láttam eddig - bár nem ástam bele magam a témába -, amelyikre pórázt is lehet csatlakoztatni, következésképpen ami jó Panka nyakára, az túl széles. Aztán eszembe jutott, hogy bőr fonatra kellene rakni a bilétát, de az nem elég időjárásálló, meg egy idő után nem is túl szép, könnyen kopik, stb. És végül ma reggel félálomban jött az ötlet: nejlon madzag! Olyan, amilyen a kapusznis pulcsik nyakánál szokott lenni, az a fonott dolog. Remekül tudnak alakot változtatni (=olvadni) hő hatására, és az új alakot elég stabilan tartják is. Tehát ha meglesz a biléta, veszek bő 50 centi piros színű madzagot, és "ráégetem" Panka nyakára (tulajdonképpen leeshetetlenné téve azt). És azzal már mehet mindenhova, mégsem fogja zavarni. Kici-ócó:) 

Csináltunk ma pár fotót is, mind elég gagyi lett, de talán a jelenlegi állapotot tükrözi. Majd lesz ilyen lett kép is:)

Ma voltunk a Zöld Menedék Állatotthonban, kihoztuk Pankát (most még Danka néven fut), megsétáltattuk, löktünk egy kört autóval is. Hétfőn reggel 7.30-ra kell menni érte.

Már most látjuk, hogy tényleg hasznos lesz a light táp, mert az m-es méretű hám csak nagy küzdelmek árán ment fel rá... :) Egyébként valóban nyugodt, meglepően, pláne ahhoz képest, hogy jó eséllyel tavaly szeptember óta nem sétált. Alig húzott, szépen jött mellettünk/előttünk/mögöttünk. Hatalmas mozgásigénye most nincs, nem tudom a gyakori séták hatására mennyire fog megjönni a kedve hozzá. A nevére nem hallgat, alap parancsszavakat nem ismeri, az "ül!"-re vagy direkt, vagy csak lustaságból, de néha helyesen reagált. Az autóban megpróbáltuk a hátsó ülésen szállítani - ha már van ülésvédő huzatunk -, ám ő úgy gondolta kényelmesebb az ölemben, így előre mászott. Azt már mondanom sem kell, hogy tegnap este volt a gigavihar, nyilván minden tiszta sár volt, és mint kiderült, Panka szereti a vizet, illetve simán keresztül megy a pocsolyán, ahelyett, hogy kikerülné. Tehát a menhely után nem mentünk az előre betervezett bevásárlása, ellenben haza, a ruhákkal együtt mi magunkat is bevágtuk a mosógépbe. Nem lesz ez így jó... :) 

Hétfőn reggel 7.30-ra megyünk, ahogy fent is írtam, Zolit elvisszük dolgozni, aztán bekukkantunk egy állatorvoshoz is. Az állatorvos kiválasztása szerintem nagyon fontos feladat, komoly gondban is vagyok. Mivel Panka még full extrás (sajnos nem a jó értelemben), így egy kedves ivartalanítás, fogkő eltávolítás is benne van a programban. Ellenben chip már van benne - július 1-je óta nem is lehetne máshogy gazdát cserélnie -, azzal már nincs dolgunk. Az általános kivizsgáláson túl még szeretnék vérképet is nézetni, az állapotos kolléganőm biztonsága - és persze a sajátunk is, hisz együtt fogunk élni az ebbel - érdekében. Szeretnék biztosra menni, hisz 1 hét szabi után hétfőn reggel 6 lábon indulunk munkába.

Doki után kozmetikus. Ugyan Pankának rövid a szőre, de a mai simogatások alkalmával megtapasztalhattuk, hogy van rajta mocsok, nem kevés. Tehát fullszervízt kap a kislány, szőr, fül, köröm, bolhairtás. Már be is vagyunk csekkolva a szomszéd utcai kozmetikába. Most akció van, amennyit elköltesz a kozmetikusnál, azt az összeget levásárolhatod kedvezmény formájában az állateledel boltban. Telefonon keresztül nagyon szimpatikusak voltak, ha élőben is annak bizonyulnak, közzéteszem a címet.

Egy a lényeg, nagyon izgulok, és még iszonyú sok dolgunk van a lakással, bár szerencsére a Panka cuccokat már megvettük - ágy, 2 játék, 3 féle táp, hordozható itató, hám, póráz, autóba ülésvédő huzat, 2 pléd, egy ideiglenes bolhanyakörv, míg spot-ont nem kap hétfőn a kozmetikában. Ja, tálak, 1 kajás és egy vizes.

Még két kis apróság: Panka ugrál, igaz csak néha, de ugrál. Ez egyrészt jó, mert nem annyira gömbölyű, hogy ne tudjon ugrani, és a meglett kora ellenére is képes és hajlandó rá, viszont nyilván rossz is, a fent említett vízszeretete miatt:) Dolgozni fogunk rajta. A másik dolog, hogy van egy olyan érzésünk, hogy Pankának volt már gazdija, esetleg lakásban is lakott. Ugyanis míg bent az épületben várakoztunk, Panka halál nyugodtan feltelepedett egy fotelba, ahonnan csak nagy nehezen mászott le. Remélem a szobatisztaság is ilyen zsigerszinten fog menni:) Hétfőn kiderül.