Nos, megtörtént, elhoztunk Pankát. Már reggel 7.45 körül ott voltunk, mert Zoli utána ment dolgozni, így sietnünk kellett. Nem tudom ki volt izgatottabb, a kutya, vagy én (vagy Zoli:) ) Az autóba gond nélkül beugrott, vagy beraktuk, már nem is emlékszem, viszont út közben nagyon határozottan és nagyon sokszor próbált előre mászni. A bal karom már majd leszakadt, ahogy visszatartottam, és már én untam a "Nem!" "Maradsz!" szavakat. Aztán kicsit megnyugodott, majd rövid időn belül elkezdett nyüsszögni. Azt hittük hiszti, de kiderült, hogy sajnos nem. Rókakoma. A további még ennél is gusztustalanbb részleteket nem ragoznám, maradjunk annyiban, hogy én is elkezdtem öklendezni - pedig én nagyon jól bírom a strapát... Kb. 1 órás út után végre megérkeztünk Zoli munkahelyére, ott tettünk egy kiadós sétát (út közben megivott kb. 1,5 l vizet, meg legelt egy keveset, amit két adagra elosztva hányt ki...) Nagyon bízom benne, hogy csak a sok izgalom miatt gyengélkedik a gyomra, és nem valami spéci, ősietől örökölt gyomorbaja van. Séta után hazajöttünk, elmentünk a közeli kutyafuttatóba, ahova utánunk nem sokkal érkezett egy vizsla fiú, aki nagyon heves volt és nagyon akart játszani. Szerintem Panka ettől ijjedhetett meg kicsit, mert végig mellettem ült a padon - holott elengedtem -, és csak 1-2x távolodott el tőlem, hogy körülnézzen kicsit. Löktünk 1 kört a futtatóban, akkor már kicsit bátrabb volt és elnyargalt olyan 5 m-en belüli körben, de mindig visszajött egyből, ha szóltam neki. Nem gondolom, hogy a "Panka, gyere ide!" hatására, inkább hogy szóltam hozzá. 12-re mentünk kozmetikába (Páva utca, a kisállateledel mellett), ahol a csajszit lenyűgöztük azzal, hogy mai, friss "mentés" a kutya. A vizet szereti, de a fürcsit nem, így kb. én is olyan vizes lettem, mint ő. Mert persze együtt fürdettük a kutyot, egyrészt, mert nagy, másrészt, mert olyan erő van benne, hogy csak kettőnk együttes erejével tudtuk a kádban tartani (tanulság: itthon nem fog fürödni, egyébként is csak 3-4 havonta kell). Ahogy ráeresztette a leányzó az első pár liter vizet, olyan sárga, koszos lé jött ki a kutyából, hogy csak nézett. Aztán rájött, hogy valószínűleg a sok bolha miatt, amiből kb. 20-25-öt mi magunk nyomtunk szét. Tele van apróbb sebekkel, és van egy picit csúnyább, majd délután megmutatom a dokinak. A hajszárítót viszonylag jól tűrte, többször le is feküdt az asztalra (nem lelapult, mint Csokoládé, Anyuék pulija), de azért egy idő után már nyilván marhára elege volt. Szerencsére végig nagyon kis szelíd volt, szerintem meg sem fordult a fejében, hogy a sok fogával is tudna védekezni. Kozmetika után a szomszédos állateledel boltban kapott bolhanyakörvet (Kiltix), ezt ajánlották. Nem olcsó, de állítólag nagyon jó, és 7 hónapig véd a bolha, 3 hónapig a kullancs ellen. Vagy fordítva. Lényeg, hogy mondjuk 3-4 havonta a 4.000 Ft vállalható. Pláne, hogy mivel lakásban fog élni (már él is!:) ), irtó fontos az élősködők elleni védelem.

Most itthon vagyunk, alszik a kanapé mellett. A lakással szerintem nem lesz gond, nem nyúlt semmihez sem, szerintem nem is nagyon érdeklik a cuccaink. A deguk annál inkább! Ahogy észrevette őket egyből ott ragadt a ketrecüknél, azok meg majd' szívrohamot kaptak a nagy kutyafej látványától. Hát igen, Panka német vizsla keverék, ennél fogva nagy vadász (séta közben pár galambot is megpróbált levadászni...), a deguk meg tökéletes zsákmány lettek volna. Mivel a helyzetet tarthatatlannak ítéltem 10 perc alatt, kénytelen voltam felvinni a lányokat a kisszobába, ahova egyébként sem mehet majd be. Bár lehet nem is lesz fontos a tiltás, ugyanis a csigalépcső nem nagy barátja eddig, ámbátor ahogy látta merre viszem a zsákmányt, egyből szimpatikusabb lett neki a dolog. Zoli úgysem szerette volna, ha feljön az emeletre is, így inkább nem is erőltetném. Jó, hogy a szomszéd macsek épp most van szabin, mert szerintem nem lesznek nagy haverok... :))

A fressnapf-os sajátmárkás light tápot sem kéri, ahogy a Chappit és Pedigree gravy bones-t sem. Nem tudom mit evett eddig, azt meg pláne nem, hogy mit fog innentől kezdve... Nem baj, úgyis este lesz csak vacsi, akkor majd meglátjuk. Van itthon még egy Happy Dog is, bár az akciósan is drágább, mint a fressnapf-os, remélem nem arra fog rászokni, mert akkor kizabál minket a lakásból.

Konkrétan bealudt. Fekszik a kövön, és horpaszt. A kanapéval bepróbálkozott, engem nem is zavarna, de tudom, hogy Zoli hülyét kapna, és különben is, majd ő elkényeszteti:) 

A ma délutáni program még egy jó kis állatorvosi vizit, mindjárt fel is hívom őket, hogy tudunk-e menni mostanában, és majd elmegyünk Zoli elé 5 körül.

A szobatisztasággal még nem tudom hogy állunk, eddig 1x pisilt még a séta legelején, nem tudom, lehet tevéből van ez a kutya (csak neki nem púpja, hanem giga hugyhúlyagja van...).

Egyébként mindenkivel kedves, minden kutya érdekli, főleg a kisebbek, minden embert megszaglász - erről le kell majd szoktatni, mert nem mindenki szereti.

Most, hogy a kezdeti sokkon túl vagyunk, elkezdhetjük alkalmazni a módszereket (Jan Fennel, Ceaser Millan, Victoria, Cerberos kutyasuli, stb). Izgulok, remélem nem hozok szégyent magamra és a kutyára... (valamit épp álmodik, mert mozog a lába...:D) Most nincs szívem felkelteni, pedig telefonálnom is kellene, bár lehet majd Zolival együtt elmegyünk este a dokihoz.

Ja, fontos dolog: melegítettem magamnak ebédet, és meglepődtem picit. Vagy annak az illata sem győzte meg, vagy egyszerűen nem foglalkozik a kajával, de nagyon kedvesen lefeküdt az asztal mellé, nekem háttal, és egyáltalán nem érdekelte az evőeszközcsörgés. Egyszerűen nem tudom milyen jutifalattal fogom motiválni. Mondjuk hallottam olyan kutyáról, akinek a kaja helyett a simogatás volt erősebb pozitív megerősítés, tehát nem teljesen reménytelen, csak az eddigi tapasztalataim mást mutattak. Meglátjuk, majd meglátjuk. No, felhívom a rendelőt és megbeszélem velük mikorra mehetünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.