Holnap lesz a nagy nap. Már le is szedték az allatok.info-ról és a gazdikeresők közül is, már majdnem gazdis Panka:)

Az előkészületekről még 1 (később javítva: sok) szót: a Váci Suttogók honlapjának könyvajánlóban találtam Jan Fennel: Hallgassunk a kutyánkra! c. könyvét. Azt írták erőszakmentes módszerekkel próbál kommunikálni a kutyákkal, nem a régi, jól bevált "majd én megmutatom ki a főnök" stílusban. Elolvastam. Kb. 1 nap alatt - volt más dolgom is sajnos, nem lassan olvasok:). Egyszerűen brilliáns! Azóta elolvastam a Tanuljunk meg kutyául és A kutya legjobb barátja c. műveket is, szintén a fent említett írónőtől. Csodálatos dolognak tartom, hogy van olyan kiképző, akinél nem alapkövetelmény a fojtónyakörv. Megvettem a Fogadjunk örökbe kutyát! könyvet is, de az, címével ellentétben, csak igen kevés figyelmet szentel a ténylegesen menhelyről jött felnőtt kutyák örökbefogadásának mikéntjének, inkább amolyan általános kutyanevelő tanácsadó könyv. A módszertől sem vagyok elragadtatva, a stílusától sem, tehát nem egy hasznos olvasmány. Ellenben az Asztaltbetyárok már értékesebb, ám abban meg kölyökkutyák városli léthez szoktatását taglalják, tehát szintén nem a mi Zsákbakutyánk esete. Sajnos olyan szakirodalmat nem találtam, hogy 6 éves kutya ismeretlen háttérrel szerető gazdit keres. Jelige: kizárólag belvárosba költözöm!:) De tényleg nagyon bizakodó vagyok, remélem Panka is azon kutyák csoportját erősíti, akiknek egyből megy az alkalmazkodás, nem rágnak szét semmit sem (jut eszembe, Zoli a kutya rágásától tart, ehhez képest ma vettem észre, hogy túl közel toltuk az étkezőasztal egyik székét a degukhoz, akik rögtön megkóstolták... mókásan néz most ki...). Kissé aggaszt, hogy a tegnapi séta során Pankának eszébe sem jutott könnyíteni magán. Mondjuk az autóban sem tette, de ez nem feltétlenül enged arra következtetni, hogy a kutya szobatiszta.

Másik dolog: 1-2 napja azon gondolkoztam, hogy milyen módszerrel lehetne a ma/holnap legyártásra kerülő kutyabilétát hámtól és nyakörvtől függetlenül mindig a kutyán tartani. Mert a chipen kívül szeretnék csináltatni bilétát, rajta Panka nevével és Zoli és az én számommal - just in case. Sajnos nyakörveket csak olyanokat láttam eddig - bár nem ástam bele magam a témába -, amelyikre pórázt is lehet csatlakoztatni, következésképpen ami jó Panka nyakára, az túl széles. Aztán eszembe jutott, hogy bőr fonatra kellene rakni a bilétát, de az nem elég időjárásálló, meg egy idő után nem is túl szép, könnyen kopik, stb. És végül ma reggel félálomban jött az ötlet: nejlon madzag! Olyan, amilyen a kapusznis pulcsik nyakánál szokott lenni, az a fonott dolog. Remekül tudnak alakot változtatni (=olvadni) hő hatására, és az új alakot elég stabilan tartják is. Tehát ha meglesz a biléta, veszek bő 50 centi piros színű madzagot, és "ráégetem" Panka nyakára (tulajdonképpen leeshetetlenné téve azt). És azzal már mehet mindenhova, mégsem fogja zavarni. Kici-ócó:) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.