Már hetek óta tervezem, hogy bepótolom az elmúlt 1,5 hónap lemaradást, de aztán végül sosem jön össze. Na talán most.

A fontosabb történések talán, hogy:

- Tesóm és Scott hozzánk költözött. Mivel Scott egyelőre még kevésbé kompatibilis a többi (bármely) kutyával, így Scott fent, Panka lent lakik. Néhányszor már összeeresztettük őket, játszottak is, de Panka túl heves volt, amitől Scott gyakran megijed, ezért nem erőltettük. Voltunk azóta egyszer kirándulni Dobogókőn, elengedtük a kutyákat, akik nagyon élvezték a dolgot. Panka nyargalt, mint egy kiscsikó, szaglászott ezerrel, de 10-15 m-nél messzebbre nem távolodott el, mindig nagyon figyelt, nehogy szem elől tévesszen minket. Aztán persze végigaludta a hazautat és még a következő 1,5 napot:) Hiába no, nem mai csirke már.

- Levizsgáztunk alap engedelmességből. Közel sem ment hibátlanul, de így is 4-est kaptunk. 200 pontból 167-et szereztünk. A szabadon követés és helyben maradás max pontos lett, ám a kaja megtagadás 20-ból csak 9... Na az nagyon nem megy! És nem csak vizsgán, az utcán sem. Sajnos Panka összeszed mindent, amit ehetőnek vél, és nagyon nehéz kiszedni a szájából a dolgokat... És nem mellesleg gusztustalan is. Kriszta mondta, hogy mehetnénk agility-zni, Pankának jót is tenne meg élvezné is. Viszont hetente többször 80 km-t megtenni kicsit költséges. Még átgondoljuk. Viszont mindenképpen szeretném folytatni az okulást, szeretném ha olyan "trükköket" is megtanulnánk, mint futás/menet közben megállítás, távolról ültetés, stb. Hogy az utcán is el merjem engedni, és közben tudjam, hogy nem szalad ki az autók elé, mert meg tudom állítani még mielőtt hülyeséget csinálna.

- Voltunk otthon Anyuéknál. Nagyon izgultam, hogy a srácok (Csoki és Süti) hogy fogják fogadni a leányzót, de végül nem ők voltak a legnagyobb probléma, hanem a szeparáció. Nagyon rosszul tűrtük ugyanis, hogy nem jöhettünk be a lakásba, bent kellett aludni a garázsban, és két sráccal kellett megosztani az udvart. Ugrált, vonyított, rendszabályozott és nagyon örült, mikor végre beugorhatott az autóba és jöttünk vissza. Azóta már eljátszottunk ezt még egyszer, picit jobb eredménnyel, de azért tuti nem lesz a kedvenc úticél Debrecen... legalábbis Pankának. Legalábbis míg meg nem győzöm Anyut, hogy engedje be a lakásba.

- Részt vettünk egy éjszakai "teljesítménytúrán" is. Gyanítom nem annak indult este fél 10-kor, de mire visszaértünk negyed 3-ra, határozottan annak véltük. Természetesen jött Pankesz is, a csini kis kukásmellényében, ami azon kívül, hogy nagyon cukiiii, irtó hasznosnak is bizonyult, mivel így mindig láthattam merre kolbászol a leányzó. Mondanom sem kell, hogy ezután ismét jó 1,5-2 napos elfolytábanalvás következett. Képek később.

- Az irodában egyre jobban érezzük magunkat - mind a kutya, mind én:). Rólam nincsenek képek, amint éppen repesek az örömtől, ellenben Pankáról van pár, amin látszik, hogy komolyan űzi az alvós sportot...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.