Túl vagyunk az első éjszakán. Nem volt semmi gond, egész éjszaka az ingyen szerzett dizájn ikeás fotelemben aludt. Mintha mindig is ott aludt volna... :) Tegnap este még tettünk egy kis egészségügyi sétát (majd' 1,5 órásra sikerült), aztán bealudt, mint a poc:) Megbeszéltük Zolival, hogy reggel ő viszi sétálni (még hogy nem lelkes...), de reggel arra ébredtem, hogy "Gyere, gyere, Panka, gyere, megyünk sétálni!" És semmi körömcsattogás. Nyilván ki sem akart kelni a fotelból őkelme. És mivel tegnap egész nap velem volt, egyelőre még jobban kötődik hozzám, így gyorsan felöltöztem és együtt indultunk el. Az indulást még tanulni kell - az ajtón, kapunk mindig a falkavezérek mennek -, még van egy kis sorrend harc. A nagyobb probléma azonban a lift, attól nagyon fél! Ugye ha egy kutya kényelmetlen helyzetben van, nem tud enni. Na, hát Pankába is úgy kellett beleimátkozni a jutisajtot, és ma reggel a jutipaprikás szalámit... (A sima kutyakaja nem elég erős, tegnap este is alig evett belőle pár falatot.) Ahogy túl vagyunk a liftes traumán boldogan kocog a sétára, tehát nem magával a sétával van baja. Gondolom azért még kell pár nap, hét, míg elhiszi, hogy ha elindulunk, abból majdnem mindig (kivétel: doki), jól jön ki, és nem kell soha többé visszamennie a menhelyre!

A másik nagyon fontos dolog: a szobatisztaság. Eddig rendben van. Igaz, fura az anyagcseréje (tegnap reggel volt minden, aztán SEMMI!), remélem a rendszeres séta hatására nem fogja összegyűjteni napi egy picikockává az ürítenivalót. Merthogy szerintem most ez történik. Tegnap este azért mentünk olyan iszonyú hosszú egészségügyi sétára, hogy hátha pisil - hát, nem sikerült. Ma reggel is már majdnem visszajöttünk, amikor hirtelen megállt (semmi szag, semmi egyéb inger) az utca közepén és szeritenm 1,5 l-et kiengedett. Arra gondoltunk, hogy a menhelyen sokan voltak összezárva, volt, aki gyakran meg is támadta, lehet úgy alakította ki az életét, hogy minél ritkábban kelljen támadható pozíciót felvenni. Nyilván ez csak egy elmélet, de mi egyéb miatt gyűjtené össze a teljes napi adagot egy alkalomra...?

Most itt alszik a kanapé lábánál - tegnap még volt egy-két gyengébb próbálkozása a kanapé elfoglalására is, de gyorsan levertük a lázadást. Egyszerűen imádom! Egyszerűen gyönyörű! Csudi aranyos, tökéletes lakáskutya! Kíváncsi vagyok ma mi lesz, mert el kell ugranom dokihoz, legalább 2-3 órára magára fogom hagyni. Az tuti, hogy a kanapét el fogja foglalni - felmentem az emeletre a telefonomért és mire lejöttem, már a kanapén volt... Nem leszünk így jóban... (tudom, ez ellent mond a bekezdés első mondatának, de történnek a dolgok:))

Puszit még nem kaptam, és félig az oldalára is csak az előbb feküdt - hogy tudjam simogatni a hasát. Ha ezeket is kipipálhatjuk, akkor jók vagyunk! Ja, imádnivaló dolog: úszóhártya van a lábujjai között! Mint a kacsáknak! A német vizsláknak is van ilyen hártyájuk, meg a labiknak is, de mivel sem alkaltra, sem farok vastagságra sem vizslás, lehet keveredett egy kis labi is a kuttyba. Így mondhatjuk, hogy mindketten megkaptuk, amit akartunk: Zoli vizslát, én labradort.

Ma már hallottuk a hangját is, bizony! A nagyobb kutyákat még mindig nem kedveli, és összetalálkoztunk az utcán egy nagyobb roti-szerű kutyával, aki nagyon oda akart hozzánk jönni, és nagyon nem volt barátságos. Ezt valószínűleg Panka is megérezte, mert kb. 5-7 méterről MEGUGATTA! Olyan kis aranyos volt, hogy egyből rá kellett szólni, hogy azonnal hagyja abba! Meg az előbb egy kis szaros ugatott az utcán, és Panka válaszolt neki - innen, a kanapé mellől. Nem baj, jelezzen csak, ugasson, ha kell - de nem egyfolytában!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.