2013.05.18. 20:27
Szetter lány
Az elmúlt néhány nap kutyás lázban telt - nem mintha a többi nem... :) - ugyanis most van a Kutya Világkiállítás Budapesten. Egy kedves leonbergis ismerősöm szólt, hogy lehet menni jegyzőnek, nekem meg több sem kellett, uzsgyi bele! Azt a részletkérdést kicsit hanyagoltam, hogy a kiállításokról és a címekről abszolúte semmit sem tudok (tudtam!), gondoltam úgyis 'felokosítanak' majd. Szerencsére így történt, bár már nyilván vannak hiányosságok és bizonytalanságok, de nem én vagyok a világ legrosszabb jegyzője, azt bizton állíthatom!
Szóval WDS. Szerdán kezdődött, igaz, az nem WDS volt, "csak" egy CACIB, de mivel ráértem, ott kezdtem jegyzői pályafutásom. 19 db délorosz juhászkutyám lett volna, ha nem csak 13 jön el. Egy naaaagyon rendes, kedves bírót kaptam, tök sokat segített, nagyon nagy élmény volt. A kutyákat is imádtam, mert míg mindenki csaholt, ugrált, ugatott, vonyított, nyüszített a környéken, ők a lehető legnagyobb nyugalommal aludtak. Akár egy kozmetikai asztalon is, pont mint egy szőnyeg :D Szépek is voltak, mind kitűnőt kapott, a kiállítókkal is minden ok volt - remek kis kezdés, soha rosszabbat! :)
Csütörtökön nem mentem ki, de pénteken igen, Alexnek, Mythosnak, Alice-nak és Larának (Lions from Fairy Tale) szurkolni. Gonoszgomba bíró volt, de a kicsik szépen szerepeltek, és ollllyan cukik voltak a maguk 4,5 hónapjával és legalább 30 kilójával :) Szanaszéjjel izgulták magukat - álmukban...
De hogy miért írom Panka blogjába mindezt? Egy mai senior vörös ír szetter kislány miatt. Ketten voltak csak a kategóriában, az egyik fiatalabb, ő volt az idősebb. Tiszta ősz volt a pofija. Halálos nyugalommal tűrte, ahogy Bíróbácsi megnyomkodja, belekukkant a szájába, végig simítja a szőrét, majd futtatja néhány kört. Csak második lett, de nekem abszolút első! Mikor ránéztem, összeszorult a szívem. Panka már akkor is ősz pofájú volt, mikor örökbe fogadtam, valószínűleg az adottság, hisz azóta nem őszült tovább (legalábbis nem látványosan, ha nem vettem észre), de ez a kislány eszembe juttatta, mi vár ránk is néhány éven belül. És mivel az elmúlt időszakban Panka rettentő bújós, szeretetéhes, mindig mellém/rám kell ülnie a kanapén, nyilván borzasztó volt az elválásra gondolni. Minden nap elmondom neki, ő életem legjobb döntése, nála jobb kutyát nem is kívánhatnék, és hogy mennyire szeretem. Pankát nekem teremtette az Ég. Pont annyira nehezen kezelhető, amivel még elbírok, pont annyira trükkös, amire még büszke lehetek, bosszankodás helyett. Egy fél életet adott nekem, hisz a kutyázás most már életem felét tölti ki (most is úgy gépelek, hogy átkarolom, bár néha megböki a kezem, hogy simogassam, akkor egy kézzel kell folytatnom az írást :) ).
Azt szokták mondani az előadóművészekre, hogy egy megindító dal alatt nem az énekesnek, a közönségnek kell sírnia. Lehet ciki, de én megkönnyeztem a fenti sorokat...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
