Az úgy kezdődött, hogy 2010. augusztus 16-án elhoztuk Pankát a váci gyepiről. Majd két évre rá elvittük Horvátországba nyaralni egy hétre :D

Teljesen nyilvánvaló volt, hogy jön velünk - bár akadt ellenvélemény, egy leányzótól, aki szintén kb annyira ért a kutyákhoz, mint a csávó, aki 5.000 Ft-ért vásárolta meg az oltatlan kölyköt, aki 5 nap múlva meghalt parvósan... Szerinte kínzás kivinni egy kutyát a tengerpartra. Szerintem meg nem.

A vártnak megfelelően Panka nagyon jól bírta az utat, nézelődött, alukált, velünk több nyűg volt :) Azt gondolom tetszett neki a nap és a meleg, többször kifeküdt a tűző napra melegedni. Aztán persze lihegve robogott be a légkondis lakásba. A parton első nap még kicsit kíváncsibb volt, többször elkószált a placcunktól, de aztán rájött, hogy ez lesz egy hétig, így ő is belesüllyedt a félkómás-napozós-alvós állapotba. A korábban vásárolt kutyasátor nagy ötlet volt, nem is gondoltam, hogy ennyire fogja csípni, legtöbbször benne aludt. A sós vizet nem kedvelte meg, bár minden nap nagy lelkesen beleivott, majd gondolom konstatálta, hogy ez még mindig fura ízű. Így nem is volt gond, hogy a hét második felében olyan strandon voltunk, ahol kutya nem fürödhetett - csak néhány tíz méterrel arrébb, ugyanabban a tengerben. No comment...

Átruccantunk Rovinjba is, na aaaazt nem szerette. Nem bírja a nagy nyüzsit, és hát az óvárosban volt nagy nyüzsi. Voltunk étteremben is, de addigra már valószínűleg annyira kifáradt a nyüzsitől, hogy gyönyörűen végigaludta a vacsorát.

Voltunk futni is - illetve megpróbáltuk, de egyszerűen nem bírunk olyan korán kelni, hogy ne haljunk meg a melegtől, így inkább csak sétálgattunk az erdőben. Pankának ennyi is elég volt azonban, hogy utána úgy nézzen ki, mint egy blue-merle dog! :)

Összességében szerintem jól érezte magát, annak biztos örült, hogy max annyi időre hagytuk magára, míg bementünk a vízbe mártózni, egyébként állandóan velünk lehetett. És jaaaa, hát ott volt velünk Typy (ejtsd: Tüpü) is, a kis finn vendégcsivi, akire Ancsi barátném vigyáz 1 évig, míg a gazdái Ámerikában vannak zenélgetni. Typy hozta a csiviktől megszokott formát, ugatott, borzolt, a többi kutyát nagyon utálta, de ágyban aludt és Zoli egyszer arra ébredt, hogy a kutya a mellkasán fekszik. Szóval ő is jó csivi volt.

És most képek:

Typy

"Ott a naplevente, nem látod?"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.