Minden vasárnap délután azt számolgatom, mennyit kell még aludni, hogy ismét szombat legyen. Egyszerűen imádok kutyasuliba járni! Imádom a légkört, a csoporttársakat, az oktatókat, a lélektant, a módszert, a kezdési időpontot (11:00 :) ), mindent! Nyilván ebben az is közrejátszik, hogy Panka brillírozik a suliban. Nagyon ügyes, szinte nincs olyan nap, hogy ne dicsérnének meg minket. És nem jófejségből kapjuk a dicséretet, hanem mert tényleg nagyon jól csinálja. Ő az abszolút rangidős, csupa 7-18 hónapos kutyával vagyunk, illetve Babérral, a majd' 6 éves tibeti terrierrel, aki szintén elhagyhatatlan ügyeskutyus. Minden egyes alkalom után úgy jövök el a suliból, hogy dagad a mellem a büszkeségtől, hogy lássátok feleim szümtükkel, egy 7 éves kutya is mennyi mindent tud tanulni és milyen - relatíve kicsi - ráfordítással. Merthogy azon gondolkoztam, mennyit is gyakorlunk vajon, de végül arra jutottam, hogy napi 10-20 percet max, tehát nem visszük túlzásba. Jó, persze, nem most kezdtük, csomó mindenről már korábban is hallottunk, tehát ez az alapfok tulajdonképpen egy szintre hozó tanfolyam, a középfoknál fognak kezdődni az igazi megmérettetések. Január 7-én kezdődik a közép, de szerintem mi akkor még nem fogunk tudni menni a síelések miatt, de a márciusira - mert úgy néztem, hogy kb. márciusban kezdődhet majd a következő - már mindenképpen fogunk menni, 6 lóval sem fognak tudni elhúzni minket onnan :)

Két hét múlva vizsga, picit izgulok, de nem nagyon, mert hát Panki szuperügyes, szuperokos, így nincs félnivalónk. Egyébként nagyon mókás (ciki?), hogy a suliban úgy viselkedek, mint Monica (Geller a Jóbarátokból): ha kell önként jelentkező, én megyek, ha be kell mutatni valamit, én megyek, ha el kell kezdeni valamit, én megyek. Kicsit ciki, de nagyon élvezem. Szerintem a suli hatása a kapcsolatunkon is látszik, úgy érzem jobban figyel rám a csajszi. Elszorul a szívem, ha belegondolok, hogy ilyen nagyszerű kutya majd' 1 évig volt menhelyen, és ha nem hozzuk el, jó eséllyel már rég elaltatták volna. Nem is akarom tudni... de szerencsére nem így történt, így most mindketten örülünk egymás társaságának és boldogan járunk suliba - Panki a feladatok végzése közben végig csóvál, ahogy beérünk a gyakorló területre, már nyomja is az ül-fekszik-lábhoz-szemkontaktus négyest, csak adjam a kaját. Nagyon, nagyon aranyos. Egyre jobban szeretem, már ha ez egyáltalán lehetséges.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.