Hú, iszonyú hónapon vagyok túl. Július 9-én találtam Dunnot, és onnantól kezdve az életem körülötte forgott. A lakásban fel kellett csavarni a szőnyeget, összerakni a székeket, felpakolni minden rághatót és takarítani naponta kétszer. Ugyanis Dunno nem volt szobatiszta, bár próbálkozott a drágám, de munkaidőben nem tudtam - illetve nem volt értelme 2x 25 percet utazni azért, hogy 5 percre leszaladjunk - hazajönni sétáltatni, így a reggeli kettő, a délutáni, esti és késő esti egy nem volt elég sűrű neki. És hiába volt 3 helyen is pelenka, vagy eltalálta, vagy nem, illetve a pelenka sem csodacucc. Tehát az összes idegszálam cafatokban lógott már, mire jelentkezett egy kedves család és egy kedves fiatalember, hogy ők tudják mivel jár egy kiskutya és boldogan vállalják. Így Dunno tegnap családba, illetve a családhoz került. Kapott egy 10 éves kisgazdit, egy 2 és 3 éves kisgazdi-jelölt srác párost, 3 csincsillát, 3 macskát és természetesen apát-anyát családnak. Nagyjából ilyet is képzeltem neki, tuti nem fog unatkozni :) Remélem minden rendben lesz vele és boldog 10-15 évet fognak eltölteni együtt.

Ez volt tegnap déli 12-kor. Aztán este kimentünk a Normafához borgácsozni, de haza kellett ugranom és nyilván jött velem Panka is. A kapuban összetalálkoztunk egy fehér kis plüsskutyával, aki annyira gyorsan és mélyen beleszeretett Pankába, hogy szó nélkül bejött velünk a kapun, majd be a liftbe és be a lakásba. Mikor elintéztem az 5 perces netes dolgomat, indultam vissza a pincepörkölthöz, a kis vakarcs pedig nyilván jött velünk. Ugyan az autóba már én raktam be, de hogy hagyhattam volna az utcán??? Szóval azóta ismét két kutyám van. Kb. 8 órán keresztül élvezhettem az egykutyás létet, most megint csavarodhatok fel mindenhova a két flexivel. Na mindegy, a lényeg, hogy Lajoskában nincs chip, nyakörv és póráz nélkül sétált, kergette a lánykutyákat, hajtotta a vére, mikor megtalálta Pankát. Egész aranyos egyébként, ahhoz képest, hogy fehér plüsskutya, de főleg azt kedvelem benne, hogy a többi fehér plüsskutyával ellentétben ő imádja a fajtársait, nemre, méretre való tekintet nélkül. Mondjuk hülyét is kaptam volna, ha ő is olyan kis ugatós-támadós vacak, mint a többi...! Kicsit koszos, bár ez nagyrészt a ma reggeli Duna-parti sétának köszönhető, nagyon sovány, de amúgy szerintem egészséges kis szaros. Válogatós, a száraz tápot nem szereti, de az egyszem junior konzerv nem fogja sokáig húzni, így ki kell találnom valamit - annyira gebe, hogy nincs szívem a ha-nem-eszed-meg-nincs-más játékot játszani vele. Ő is ilyen kis csórika, meg eddig nem csinált semmi rosszat a lakásban, nem hiszem, hogy tovább fogja rontani a kanapé helyzetét, tehát végül is nem zavar sok vizet. Vagy az eredeti gazdáját keresem - holnap nyomtatok plakátokat és teleszóróm a környéket -, vagy újat. Azt mondtam, ha hétvégéig nem kerül elő a gazdi, akkor leadom az Illatos úton, de már most látom, hogy nem fogom megtenni... Én idióta! Megígértem Fruzsinak, hogy innentől kezdve csak retrievereket találok és szedek össze! 2 hete van a kis vakarcsnak, utána jön Scott és 3 kutyát nem tudok egyszerre sétáltatni, egyszerűen fizikai képtelenség! :D Szóval ha ismerős valakinek, vagy van ismerősötök, akinek kellhet, szóljatok, kérlek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.