24 órája, azaz pont egy napja van velem a kicsi. Ez alatt a 24 óra alatt 2x bepisilt, egyszer itt sikerült elvégeznie a nagydolgát a kövön, 3x kapott enni, legalább 6x voltunk lent sétálni, 1 csodálatosan nyugodt és pisimentes éjszakán, alvás közben millió pozícióváltáson vagyunk túl és a fél világ tudja, hogy Baba/Manó/Vendy/kiskutya létezik, velem van és gazdát keres.

Én nem akartam kölyköt, nem akartam szobatisztaságra nevelni senkit, de ez a kis lükepék valami csodálatos! Nem azért, mert kis kajla és nem tud mit kezdeni a hosszú végtagjaival, hanem mert látom rajta, hogy igyekszik! Figyel rám, követ a lakásban, a séták során is csak nagy ritkán rándul meg a flexi, szinte mindig a közelemben van. Érdekli minden, kergeti a madarakat, ismerkedik a többi kutyával, itthon viszont az érdeklődő tekintetén kívül nem nagyon árulja el más, hogy ő még nagyon kölyök. Eddig a legnagyobb baj, amit csinált, az a néhány a szobatisztaság hiányából eredő baleset, ám ez nem róható fel neki, hisz még kicsi. A nagyokat pedig már szigorúan csak a parkban, bokrok között intézi, a kicsik viszont azért elég esetlegesek, erre kicsit jobban oda kell figyelnem. De haladunk, már 24 óra alatt is.

Ma reggel voltunk a Duna-parton sétálni - hisz Pankának kell a rohanás, a többi kutya, így a kicsinek is fel kell vennie a tempót. Minden kutyást és nem kutyást is elbűvölt. Legtöbbjük tudta, mivel jár egy kutyaséta, így kapásból játszósruhába jöttek, velem ellentétben, így most megyek, kimosom az egyetlen rövidnadrágomat, amiben emberek közé is merek menni. A kiscsaj ugyanis megtalálta azt a 2 locsoláshoz használt csapot, amit most nem zártak el jól, szép kis belvizet csinálva a kutyák legnagyobb örömére. Igazi labradorként könyékig gázolt a pocsolyában, bolondosan kapkodva a fel-felbugyogó vizet. Csináltam 3 videót is, próbálva növelni az örökbefogadás esélyeit - ki az, aki ellent tud állni egy ilyen kis dilinyónak? :)

És ha már örökbefogadás. Igazán nagy kihívás számomra a feladat, hisz egy többszörösen hátrányos helyzetű kölyöknek kell megtalálni azt a gazdát, aki az ő élete végéig gondoskodik róla, hisz mire megyünk azzal, ha valaki most elviszi, aztán 2-3 év múlva bevágja egy sintértelepre? Most is csak az az esélye a kutyának, hogy kölyök, és még nem 40 kilós, csak 11. Nagyon nehéz balanszírozni az odaadom-a-kölyköt-persze és a csak-és-kizárólag-megbízható-emberhez-adom-és-ivartalanítási-kötelezettséggel között. Persze a második verzió lenne nyerő, ám sajnos nem olyan nagy a kereslet a nagytestű, fekete szukák után, hogy megengedjem magamnak a magas lovat. Nyilván a lehetőségekhez képest a legjobb megoldást kell megtalálni, de ha Tesó be tudja vállalni a bébiszitterséget, akkor nem kapkodnám el a dolgot. Különben is, csinálok róla fotókat, videókat, bőséges leírást, 3 hét alatt simán gazdihoz adom. Jó gazdihoz. Ezért kérek mindenkit, terjessze az igét, tudja meg mindenki, hogy Baba/Manó/Vendy/kiskutya velem él és nagyon gazdát keres.

Míg megtalálja a tökéletes gazdit, addig is egy kis ízelítő kölyökpacsából:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.