A címben szereplő trió mindhárom tagja épp a szőnyegemen alussza legédesebb álmát. Manci, alias Panka, Maki, alias Scott és Marcy, alias a legújabb ideiglenesem. Mancit és a Makit már nem kell bemutatni - tele van velük ez a blog :), ám Marcy még friss cucc, mesélnék róla egy picit. Marcy, azaz korábbi nevén Darcy, 2 hete került hozzám. A gazdája felhívott minket, hogy komoly műtét előtt áll, hosszú felépülési idővel, nem tudja gondját viselni a kutyának tovább. Alapvetően nem szoktuk a gazdák "megunt kutyáit" elhozni, hisz gyepiken, menhelyeken tucatjával vannak rosszabb sorsú retrieverek, ám most kivételt tettünk, így lett Pankának ideiglenes lakótársa. Darcy-t 5-6 évesnek 'adta el' a gazdája nekünk, tündér kedves kutyaként leírva, ami a koráról szóló infóval ellentétben igaz is. 2 db oltásit kaptunk hozzá, az elsőben 2003-2004-es oltások, majd egy 2010-es ASKA (fehérvári gyepi) oltás és egy 2012. júniusi - hozzám kerülése előtt 2 nappal... Tehát ha jól számolom a 9 éves kutyát életében összesen 4x oltották. És egyszer megjárta a gyepit is. Mikor már gazdás volt. Arról nem is beszélve, hogy egy bazivastag bőr nyakörv volt rajta, és egy irtóvékony, vadiúj pórázzal hozták fel a nő gyerekei. Következtetések: a kutyát sosem sétáltatták, a kutya kondija csapnivaló (volt), a kutya szeretethiányos és valószínűleg azért fél a vihartól, mert ki volt kötve (?), vagy legalábbis 100% kerti kutya volt, 1 percnyi, házban töltött idő nélkül. Szóval nem is baj, hogy hozzánk került. Bár a masszív bundája miatt talán kevésbé komfortos neki a 6. emeleti lakásom, amit próbálok a lehető leghűvösebben tartani - már csak Panka miatt is. Szóval Marcy nálam van 2 hete. Ez idő alatt kiderült, hogy láb mellett/mögött sétál, olyan, mint egy kis mágnes, egyszerűen elhagyhatatlan, nagyon szeret az ember közelében lenni, nagyon nagy haspók - messze a legdurvább az összes eddigi kutyám között! :), lehet kapott néhány pofont korábban, mert ha hirtelen felemelem a kezem, rögtön összehúzza magát aprókára. Szereti a gyerekeket, a többi kutyát, és úgy összességében az életet. Ha úgy gondolja veszélyben a lakás, jelez, hogy ő a placc őrzője, de szerencsére nem olyan kitartóan, mint a Maki. Nagyon hullik a szőre, tiszta szőke már minden nálam. Voltunk már a Kertemben meccset nézni, a Duna parton sétálni (a két híd között), Pilismaróton fürcsizni, a Gyerekszigeten is lenyomott egy teljes hétvégét, autóban gyönyörűen utazik, akár a hátsó ülésen, akár a csomitartóban. Magától ugrik be és boldogan nézelődik. Szobatiszta. Nem rombol, nem nyúl semmihez - pedig nálam lenne mihez... :) Csak már 9 éves, és a jobb mellső lábára sántít is. Ma megyünk dokihoz kideríteni, mi lehet a bibi. Ha az emberek túljutnak azon, hogy 9 éves és észreveszik a millió jó tulajdonságát, akkor talán hamar gazdis lesz. Mert hát ő nem golden, nem is fiatal, de a labradorok egyik legjobb és legszebb példánya. Csodájára is járnak séta közben a népek :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.