Egyre jobban élvezem a kutyasulit, komolyan mondom, mindig alig várom, hogy menjünk! Tegnap Szandi helyett a suli vezetője tartotta az órát, az előző heti előadásról és hasznos, gyakorlati tanácsokról beszélgettünk főleg, valamint gyakoroltuk a helyben maradást. Rábeszéltem Zolit is, hogy jöjjön velünk, szerintem neki is tetszett a dolog, láthatóan jól érezte magát. A tegnapi óra fénypontja számomra az volt, mikor be kellett mutatni a helyben maradást. Zoli gyakorlatilag belökött minket a reflektorfénybe, de nincs is ezzel gond, ez a feladat elég jól megy Pankának - meg is dicsértek minket, hogy nagyon szépen hajtottuk végre. Jejj :D Aztán mókás volt az a rész, mikor a különböző kutyák temperamentumáról volt szó, az egyik hebrencs, fiatal kutyus után Pankát elemezte az oktató, hogy 'Anya' a központ, 'Anyára' nagyon figyel, aztán 'Anya' kicsit feszélyezve érezte magát a középpontban, a megváltozott viselkedést Panka is érzékelte, Péter szavaival élve "majd visszajövök, ha 'Anya' újra megnyugodott" :) Érdekes volt figyelni, hogy a saját viselkedésem (ilyen szintű apró módosulása) milyen befolyással bír Pankáéra. Hiába no, Tükör módszer. Játszottunk is, az aratás nevű játékot: egy fához bazi hosszú madzagot kötöttek, a másik végét pedig a kutya nyakörvéhez. Ki volt rakva 5 db 2 l-es flakon, amit a kötél segítségével el kellett borítani meghatározott sorrendben. Persze lehetett a kutya 'kezét' is használni, de alapfokon viszonylag kevés kutya tudja ezt a trükköt. Nekünk az első négy eldöntése nagyon gyorsan ment, meg is lepődtem, hogy Panki rám figyel és nem az elhullajtott jutikat gyűjti össze :), de aztán az ötödiknél leoldódott a madzag a nyakörvéről, így megpróbáltam rávenni, hogy döntse el a testével. Nyilván nem értette, mi a feladat, de aztán valahogy a végén csak összehoztunk egy kétkezes megoldást. Cuki volt, és járt érte a pont :)

Ma szintén volt ültetés, fektetés, helyben maradás, behívás, csak ma már tovább léptünk a bal lábhoz behívással és a láb mellett követéssel. Pankának a bal láb mellé ülést már megtanítottam pár hónapja, de nem csinálja túl szépen, nagyon össze-vissza helyezkedik, még finomhangolnunk kell. Ahogy a bal láb mellett követést is, ami teljesen új, nulláról kezdjük az okulást. Viszont ma is büszke lehettem magunkra, ma történetesen a kötődés teszteléséről szóló feladatnál. A lényeg, hogy lefoglalták a kutyát jutival, simivel, míg nekem el kellett bújnom a sátorka mögött, így nem tudta Panki, hova tűntem. Szerintem hamar észrevette, és ugyan nem hallottam, mit mondott az oktató, de úgy láttam elég határozottan, elég vehemensen keresett. Aztán 5-10 perc pánik után meg is talált, volt nagy boldogság, ugrálás, örömködés. Eme feladat/játék és az eddigiek alapján nekünk nem szükséges kötődési tréning, az egész csoportból egyedüliként :) Tehát hivatalosan is bebizonyosodott, hogy Panka egy elhagyhatatlan, levakarhatatlan bélyeg :D (amúgy van olyan, hogy túlzott kötődés, szerintem mi már inkább abba a kategóriába esünk, de sajnos nem hallottam az elemzést, míg bujdokoltam a sátor mögött).

Nagyon örülök, hogy elkezdtük ezt a sulit, szerintem nagyon jót fog tenni mindkettőnknek. És már alig várom, hogy ismét szombat legyen! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.