Ma ismét rám jött a mehetnék, ám nem jutottunk messzire, csak az Öbölig mentünk. Hallottam egy városi legendát, miszerint az Öböl mellett valahol jobbra, le lehet vinni a vízhez a kutyákat is, de az eddigi felületes próbálkozásaim rendre kudarcot vallottak. Egészen máig, mikor is alaposabban szétnéztünk a bejáratnál, és lám, van egy Kutyafuttató tábla, ami erősen arra utal, hogy innen nem fognak minket kizavarni. A tábla mögött feltűnő 3-5 kutya is ezt erősítette, így megnéztük mi is magunknak a helyet. Lementünk a vízhez csatlakozva a már ott lévő kutyákhoz, de legnagyobb bánatomra Panka még mindig nem az a meglátjuk-a-vizet-és-egyből-beleugrunk típus, bár érdeklődik, belemegy marmagasságig, a lényeg, hogy leérjen a lába. Aztán van az úgy, hogy ez néha nem sikerül, és akkor megbizonyosodhatunk róla, hogy tud ő úszni is, szép, kutyatempókkal, csak ritkán csillogtatja meg ezen tudását. De hiszem, hogy ha elég sűrűn fogja látni a többieket, akkor ő is rá fog jönni, hogy mekkora buli ez! Addig meg szárazföldi patkány marad.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.