Ma reggel össze kellett szednem minden erőmet, hogy felhúzzam magamra a futócuccot és elinduljunk a Duna-partra, de végül csak sikerült. Magát a futást még mindig nem kedveltem meg, de utána olyan, de olyan jó kedvem lett - ahogy történt ez az elmúlt 2 alkalommal is -, hogy egészen biztosan folytatom legalább szombatig :) Természetesen Panka is nagyon jól elvolt, sokat rohangált most is, ki is fáradt rendesen ő is, mire hazaértünk. Ám nem pihenhetett sokat, mert 12 körül indulunk kirándulni a Normafához. Átsétáltunk az Erzsébet kilátóhoz, aztán vissza, kb. 1,5 órás kis kirándulást kerekítve a dologból. Mivel pár éve két sétáló - illetve vadak után rohanó - kutyát kilőttek a vadászok a Normafánál, ezért  elővigyázatosan Panka most is megkapta a kis kukás-kutyás mellényét, amivel igen nagy sikert aratott a többi kiránduló körében; az egyik páros még fényképezkedett is vele :D Fel, s alá rohangált, szaglászott, vadászott, imádni való volt! Szívmelengető volt látni, mennyire élvezi a dolgot. Persze a sok inger teljesen leszívta az agyát, amit ugyan a séta során nem mutatott, de már az autóban bealudt, itthon meg azóta is mélyen horpaszt - versenyt horkolnak Zolival :D

Két csudijó telefonos képet csináltam a sétát megörökítendő:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.