A négy napos hosszúhétvége egy darabkáját kihasználva elmentünk kirándulni Hontra. A többiek már szombat délután megérkeztek, mi viszont - a kutyasuli miatt - csak vasárnap délután tudtunk indulni. Bepakoltam a millió cuccot és a lányokat az autóba, megtankoltam csirió pénzért és irány Hont! Egész könnyen odataláltunk, a lányok csodálatosan jól viselték az utat, én mosolyogva gyönyörködtem az ősz színeiben, nagyon idilli volt. Egészen addig, míg megérkezésünk után nem sokkal át nem jött a szomszéd kutyafiú, és - jó eséllyel ő volt a kezdeményező - meg nem támadta Rose-t. Nagyom meglepődtünk, de nem volt mit tenni, le kellett szednem a srácot a földön fetrengő Rosie-ról, így a grabancánál fogva felemeltem és kitessékeltem a kertből. Majd természetesen mentem vele én is, hogy biztos legyek benne, haza tudott-e menni. Mikor visszamentem, akkor néztem meg jobban Rosie-t, és sajnos lett rajta egy kis seb. Tényleg pici volt, max. 5 mm hosszú és max. 1 mm mély, de azért kitartóan szivárgott belőle a vér. Végül letörölgettem és nyomkodtam annyira, hogy elállt a vérzés, és az előző estéről az üveg alján maradt fél korty vodkával le tudtuk fertőtleníteni. Természetesen meg sem érezte a lány a dolgot, de azért jobb a elővigyázatosság. Az esetből tanulva fogok levinni az autót elsősegély dobozba betadint, mert úgy tűnik Németországban (ahonnan az autó és vele együtt az eü doboz is jött)  nem kell ilyesmi a dobozba.

Az egész ottlétet nagyon élvezték a lányok, Panka a kandalló mellett aludt, Rosie gyűjtötte a simiket és jutikat, cukik voltak mindketten. Hétfőn még reggeli előtt elmentünk a srácokkal sétálni egyet, és tényleg kár lett volna kihagyni; azt a földöntúli boldogságot, ami sugárzott mindkét vadász ebből élvezet volt látni! Az erdőben és kis patakban rohangáltak fel s alá, szaglásztak, pörögtek, vadásztak, nagyon jó volt. Majd a réten ugyanez pepitában. Rosie elég jól kinyúlt, mire visszaértünk, pedig még csak utána következett az erőltetett menet: átsétáltunk Szlovákiába, majd vissza. Kb. 8 km lehetett az egész, de Rose a reggeli rohangálás fáradalmait sem kipihenve teljesen készen volt a végére. A séta után még pihentünk és pakoltunk pár órát, aztán irány haza. Azóta mindkettő alszik, még a reggeli mocorgásomra sem ébredtek fel, pedig máskor már rég pörögnek, mire én fel bírok kelni. Asszem élménydús 1,5 napjuk volt :D

A bejegyzés trackback címe:

https://zsakbakutya.blog.hu/api/trackback/id/tr433344371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása