Az elmúlt 1-2 hónapban többféle fondorlatos módon próbáltam rábírni Zolit, hogy engedje meg a további RR-es ideiglenes kutyák befogadását, vagy egy saját második kutya beszerzését. Minden kérésem süket fülekre talált. És az utóbbi pár napban rájöttem, hogy jobb is ez így. Egyetlen húgom ugyanis épp látogatóban van Scott szülőföldjén, viszont Scott nélkül, akit a mi, azaz inkább az én gondjaimra bízott. Mióta nálunk laknak legtöbbször egyszerre visszük le a dögöket sétálni, de legtöbbször nem egyedül megyek velük. Múlt hét péntek óta viszont szinte mindig tele van mindkét kezem kutyákkal a séták során, akik nyilván 5 különböző irányba húznak, össze-vissza intézik ügyes-bajos dolgaikat, és a legínycsiklandóbb nyalánkságokat fogyasztják a két egymástól legtávolabb eső bokor alján. Tehát nem egyszerű a dolog, mondhatni igen nehéz ugyanúgy figyelni mindkettőre, nem is megy olyan jól... Így sajnos győzött a felelősségteljesebb és reálisabb felem: egy ideig egészen biztosan nem lesz második saját kutyánk. Ha mégis így döntenénk, akkor is csak abban az esetben, ha Pankával tökélyre fejlesztettem a kommunikációt (direkt nem írtam azt, hogy azt csinálja, amit én mondok), és összehangolva tudunk együtt sétálni, nem kell minden másodpercben azt figyelnem, hogy épp milyen dilijének enged. Ha ezen a kihíváson túl vagyunk, jöhet a következő :) Addig viszont csak fájdíthatom a szívem a sok gyönyörű fekete-barna vizslaszerű ebek láttán:

http://www.allatok.info/animal.php?a=10401033&breed=vizsla&start=20

http://www.allatok.info/animal.php?a=10401605&breed=vizsla

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.