Vasárnap ismét voltunk a kutyasuliban - reszketve vártuk az ítéletet. A múlt hét "fejlődései", vagy inkább azok hiánya miatt kaptunk még egy hét kizárást. El sem akartam hinni. Határozottabban, keményebben, következetesebben kell betartanunk az utasításokat. Pankánál annyi engedményt tehetünk, hogy nagyon hosszú (5-10-20 m-es) pórázon kell gyakorolni a behívást. Meg kell várni, míg elér majdnem a végéig, majd visszahívni. Egyszer elmondani, aztán "behúzni", ha magától nem jön. Jutifalat minden esetben jár neki - ezt nem is értem teljesen...

A bekeményítésnek megfelelően ma délelőtt kimentünk a Népligetbe kipróbálni a tegnap beújított görkorikat - régi álmom vált valóra. És mivel a görkorikon magunkat is nehéz megtartani, engedtünk magunknak és Pankának annyit, hogy póráz nélkül gyakoroltunk. Tehát gyakorlatilag úgy sétáltunk, mint eddig... Panka nagyon jól teljesített, mindig visszajött - mondjuk eddig is, legfeljebb kicsit később, mint én szerettem volna -, legtöbbször első szóra, csak ha másik kutya vonta el a figyelmét, akkor kellett kicsit többször emlékeztetni, mi is a feladat. Nagyon élvezte a nyargalást, amiben már 1,5 hete nem volt része, kellőképpen el is fáradt. (A görkorizás is remek volt, bár az akármilyen közútkezelőt szívesen végigküldeném az utakon görkorival, aztán beszélgethetnénk az állapotokról. Az autóknak nyilván meg sem kottyan a néhány centis kráter, de görkorival komoly próbatétel. Remélem holnapra nem durran be a vállam a sok csalimpálástól :) )

A délelőtti nyarga után délutánra is tartogattunk egy kis túrát. Bár csak későn indultunk el, azért csak sikerült 1-2 órára felszaladni Dobogókőre. Ott Panka megkapta a láthatósági mellényét (kifejezetten kutyáknak gyártva!) a biztonság és a vadászok kedvéért, aztán bevethette magát az erdőbe. A behívás immár 100%-osan ment, nagyon boldogan szaladt vissza hozzám és a jutifalathoz :) Elcsíptem egy "nassolást" is, de egy fújra otthagyta. A kis makit is vittük magunkkal, őt végig flexin, mert neki még tényleg szüksége van a további 'gyógykezelésre'. Nem is volt nagyon jófej, de azért ő is élvezte az új helyet. A sok szag, élmény, látvány hatására mindketten kidőltek, Panka most már teli hassal próbálja feldolgozni a nap eseményeit R.E.M. állapotban.

Képeket nem csináltam, mert örültem, hogy nem ülök seggre minden másodpercben, köszönhetően a frissen esett eső és a talaj kedves keverékének, ami olyan csúszóssá tette a turista utat, hogy művészet volt állva maradni - nem is mindig sikerült pesze :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.