Hurrá, tegnap megvolt Kate varratszedése, így már nem kell lépten-nyomon magyaráznom, hogy miért van "ruha" egy goldenen. Kapott oltásokat, kitisztították a fülét, így már fullextrásan várja a gazdijelölteket. Az a mókás, hogy az első akadályon (fog-e tetszeni a kutyának az új gazdi) tuti nem bukik el senki, mert Kate mindenkihez odamegy simiért. Első lépés tehát gyakorlatilag kipipálva :)

Tegnap-ma készítettünk pár képet a falkáról, belinkelem a kedvenceimet. Van köztük itthon henyélős, napozós, vigyorgós, futkosós.

Az interneten böngésztem a legnagyobb aukciós honlapon (csípem a régi bútorokat), mikor az egyik ajánlott link történetesen 5.000 Ft-os labrador retriever kiskutyákat reklámozott. A leírás kissé hiányos volt, pl. még a pontos születési dátum sem volt feltűntetve. Gyorsan meg is kérdeztem az eladót, hogy ugye egyedi azonosító chippel adja el a kutyákat, és amúgy mi a garancia arra, hogy ők fajtatiszta labradorok, hisz fiatal korban nem egyszerű megállapítani a szőrcsomókról, hogy mely fajta tagjai. Kíváncsi vagyok, hogy válaszol-e.

Ezután kíváncsi lettem, hogy találok-e olyan hirdetést, ami a jelenleg is hatályban lévő állatvédelmi törvénynek is megfelel, miszerint tulajdonosváltás esetén a kutyát el KELL látni a fent említett egyedi azonosító chippel. Nem reprezentatív a felmérés, mert csak 4-5 hirdetést néztem meg, de érdekes módon mind törzskönyv nélküli, ám tutibiztos fajtatiszta, oltott kiskutyákat akart eladni. Chipről egyik sem írt egy szót sem. Na ezen nyilván jól felhúztam magam, és most fővök a saját levemben legnagyobb bosszúságomra, és azon elmélkedem, vajon mikor jön el az idő, hogy az emberek a kutyákat nem plüssjátékként, hanem érző, lélekkel és jogokkal bíró lényként kezelik. Az a kb. 3 ember, aki olvassa a halandzsáimat már biztos tudja, hogy mi a chip és mire való, de kérlek, adjátok tovább az infót, kérjétek számon egy esetleges kutyavásárláskor, és hagyjátok faképnél azt a fazont, aki a szemetekbe röhög a kérdésetek hallatán! Felháborító, dühítő, bosszantó és bicskanyitogató ezeknek a szaporítóknak a hozzáállása, és csak a vásárlók tudnak ezen változatni - tudatos vásárlások az élet minden területén!

További információk:

http://www.m-a-x.hu/

http://www.maok.hu/index.php?pageid=86

Gini/Bori hazatalálása és a hirtelen jött temérdek szabadidő hatására úgy gondoltam, jó ötlet folytatni a retriever fajtamentést. Zoli nem volt túl lelkes, de beleegyezett a dologba, így ismét bővült a család ideiglenesen. A mostai leányzó (mert Scott miatt csak leányzó jöhet számításba) egy idősödő, szeretetéhes golden retriever. Ezúttal próbáltunk jobb nevet kitalálni (nem hiszem, hogy sikerült...), így az RR-es lányokkal közösen megszavazva Kate néven fog futni az öreglány. A sztorija a következő:

December 31-én találták a III. kerületben. Egy hölgy és az anyukája befogadta, majd valahogy az RR látókörébe került, akik megpróbálták elkérni a kutyát. Süket fülekre talált a kérés, így két opció maradt: a hölgyre bízzák a gazdikeresést és lemondanak a kutyáról, vagy valaki eljátsza a "cukigazdi" szerepet. Mivel színészkedni nagyon nem tudok, kicsit félve ugyan, de bevállaltam, hogy megpróbálom. A hölgy teljesen bevette a sztorit (nem kamuztam sokat!), így szerda este elhozhattuk Kate-et. Az elmúlt 1 hónapban kinti-benti kutyaként élt, de hogy őszinte legyek, el sem tudom képzelni, hogy bírtak vele meglenni a lakásban, mert a kutya iszonyat büdös volt, koszos is, és simogatás után az embernek kézmoshatnékja volt egyfolytában. (Itt kitérnék kicsit a kinti és benti kutyák közti különbségre: egy jól karbantartott benti kutya simogatása után nem marad az ember kezén sötét kosz, jó eséllyel nem érzi feltétlenül azt, hogy kézmosás előtt ő pedig semmihez sem tud érni. Egy klasszik kinti kutyánál ez ugye másképp van: ritkábban fürdik, valószínüleg kellőképp koszos ahhoz, hogy a simogatást kézmosás kövesse minden egyes alkalom után.) Így nem kerülhette el a sorsát: csütörtök délután megfürdettük. Nem élvezte annyira, de megadóan tűrte, még a 20-25 perces hajszárítást is. Majd még kb. 1 órán keresztül fésülgettem, amit már természetesen örömmel fogadott. Így a büdös, koszmók kutya alól előkerült egy gyönyörű, tiszta, jó illatú golden. A változás mondjuk annyira nem látványos, hogy before-after képet érdemelt volna, de most már hajlandó vagyok - a kutya óhajának eleget téve - egyfolytában simogatni. A csütörtöki fürcsike után péntek este mentünk állatorvoshoz ivartalanításra, fogkőeltávolításra, chipbeültetésre, fültisztításra és egy általános kivizsgálásra. A fentiek közül igazából csak az ivartalanítás hagyott maradandó nyomot, még most is lábadozunk. Mivel az otthoni srácokat (Pongó, Csoki, Sütike) nem ivartalaníttatuk, nagyobb műtétjük se nagyon volt, Panka meg jó eséllyel már túl van ezen, így sok tapasztalatom nem volt a lábadozás körüli teendőkben. RR Saci ellátott mindenféle tanáccsal (örök hála érte!), bár sajnos így sem tudtuk elkerülni a legkedvesebb mellékhatást: a hányást. Mondta, hogy műtét után a kutyák egyfolytában innának, de nem marad meg bennük, ezért aznap este, de még köv. reggel se adjak Kate-nek inni. Ezt rögtön ott buktam be, hogy miután hazajöttünk, annyira fáradt voltam, hogy a késő esti séta előtt aludtam kicsit a kanapén, majd arra riadtam fel, hogy a kutya iszik, majd hány. 1. alkalom. Feltakarítás, esti séta, alvás - legalábbis alvásra törekvés. Kate nem tudott rendesen lefeküdni, ezért vagy Tesóval együtt döntöttük le finoman a lábáról, vagy saját magát is megtrükközve vett vízszintes pózt fel az éjszaka folyamán többször. Nagyon rosszul aludtunk, ő is, Panka is, én is. Sokat mászkált, vizet keresett, látszott rajta, hogy szarul van. Majd' megszakadt a szívem. Hajnalban arra keltem, hogy Panka topog, irtó izgatott volt, így gondoltam jobb gyorsan lemenni. Előtte adtam Kate-nek egy kis vizet, hátha már nem jön ki belőle. Csóri Pankának brutál hasmenése volt, alig bírta ki a liftet és tudta visszatartani a bokorig. De sikerült, amiért iszonyú hálás vagyok, mert egy tündér, hogy jelez, ha gondja van! Megnyugodva jöttünk vissza, nem számítva a következő, 2-es számú hányásra. Majd a 3-asra... Feltakarítás, reggeli séta, kezdődött a nap. 24 óra mérlege így 3 hányás és egy hasmas, amit még előző éjszaka produkált valamelyik leányzó - nem büszkélkedett egyik sem a produktummal, így nem lett meg a gazdája. Szerencsére az összes cucc a kőre ment, meg sem közelítve a szőnyeget, amiért külön köszönetet érdemel mindkét csajszi! Azt hiszem ilyesmi lehet az egyedülálló anyák helyzete 2 óvodás korú, beteg gyerekkel. Egy élmény.

Azóta alakulunk, mint púpos gyerek, egyre aktívabban sétál, egyre jobban néz ki, egyre többet piszkálja a sebét, így holnap beruházunk egy csini gallérra is.

Íme néhány kép Kate-ről:

Az 1 hetes síelés után ma reggel szomorúan összecsomagoltunk és hazajöttünk. Panka most is kitűnően viselte a 6 órás autóutat, bár érezhetően jobban szereti az egyenes autópályát, mint a kacskaringós országutat :) A reggeli tevékenykedésből Tanker is érezte, hogy lakást váltunk ismét, nemtetszéséről a lenti kép tanúskodik:

Na, most hogy Gini/Bori hazakerült, ismét tisztán csak Pankáé a blog. És van is ám rögtön lejegyeznivaló: Panka Ausztriában van. Történt ugyanis, hogy kitaláltuk, hogy négyen elmegyünk síelni (Anyu, Tesó, Zoli és én). Mivel Tesón kívül senki másra nem bíznám, és nem is tudom bízni a kutyát, a panzió menhelyről jött kutya esetében szerintem kilőve, így nem maradt más, mint hogy hozzuk magunkkal. Anyu nem volt túl boldog az ötlettől, de végül belement. Így szombat reggel elindultunk a röpke 600 km-es útra. Közben megálltunk 2x, így 6 körül értünk ide. Hááát, szerintem Panka jobban bírta az utat, mint én... Nekem már minden bajom volt, Panker drága meg feküdt, aludt, nézelődött, elvolt. Ez a kutya egy angyal!!!

A szállásunk egy zsákfaluban van, egy régi vadászházban - tele aganccsal meg állati bőrökkel, de csak a közös területeken, így csak akkor kell figyelni a mi vadászunkra, mikor megyünk ki a házból. A mi apartmanunk már modern, semmi levadászható nincs benne - szerencsére:D A napi rutin itt is hasonló, mint otthon: reggel 9 körül kimegyünk sétálni a domboldalra, délután 4 körül szintén egy dimbes-dombos rohanás, majd késő este egy egészségügyi 5 perc. Első nap kicsit aggódtam, hogy nyüsszögni fog a kutya, vagy unalmában nekiesik a bőr ülőgarnitúrának, de ahogy fentebb is írtam, ez a kutya egy angyal, csodálatosan viselkedett egész idő alatt. Anyu is teljesen odavan már érte szerintem, és Panka is jól érzi itt magát - nyilván a séták a kedvencei. A háziak agancsgyűjteménye alatt van egy kép egy kutyáról, aki szinte szakasztott Panka, bár lehet, hogy ő fajtatiszta német vizsla volt. Ez is jó pont:)

Képgaléria

Vasárnap délután írt a Retrieverhelpes Fruzsi, hogy Gini hazakerült. Borinak hívják, 8 éves, vannak ízületi problémái, egy golden társa és kinti kutya. 1-jén veszett el, tehát csak pár órát tölthetett az utcán. 3 hétig nem keresték, ami NAGYON furcsa, megtalálásakor 24 kg volt, ami szintén NAGYON furcsa, de mikor a kutya meglátta a gazdikat, állítólag éveket fiatalodva 4 lábon ugrált boldogságában. A költségeket meg fogják téríteni - kíváncsi leszek én arra... -, és az ízületi dolgai miatt be fogják engedni a lakásba, ugyanis a hideg nem nagy barátja ennek a betegségnek.

Egyik szemem ismét nevet, mert a kutya boldog, visszakerült a falkájába, a másik viszont sír, mert nem hiszem, hogy eleget foglalkoznak, törődnek vele. Bár mivel - szintén állítólag - voltak még az Állatorvosi Egyetemen is a bajaival, biztos, hogy legalább valamennyire próbálnak rajta segíteni. A 24 kg-ra az egyetlen magyarázat az orvosi javallat, mert egy ízületi bántalmaktól szenvedő kutyának a legjobb, ha vékony, vagy tiszta izom. Nem hiszem, hogy fogunk híreket kapni róla, tehát az én szempontomból ez volt a legrosszabb végkimenetel.

Légy boldog Bori, és azért ne felejts el minket! Mi nem fogunk, az tuti!!!

A tegnapi egy nagyon mozgalmas, boldogságos, fura nap volt. Egyrészt Kata kolléganőm életet adott Mezei "Salamon" Zalánnak, mindenki nagyon boldog és egészséges:) Az első kézből származó leírása a napnak itt olvasható majd: zebranyul.blog.hu

Továbbá utolsó napomat töltöttem munkahelyemen, amiről a közvetlen főnöknőm nem is tudott - ebből is látszik mennyire van képben... A nap ezen részének részletezése egy teljes külön blogot is megérdemelne, de inkább nem kezdek bele - még beperelnének igazmondásért...

A boldogságos dolgokon túl szomorúságos is történt: elköltözött Gini. Na nem a szivárványhídon túlra szerencsére, csak Óbudára, de akkor is szomorúságos. Tudtam, hogy eljön ez a pillanat, de nagyon sajnálom akkor is. Ma fél 7-től lesz az ivartalanítási műtét, ha minden ok, jöhet a gazdijelölt. Ha vele is minden ok, a lábadozás után költözhet is. Ebben bízunk, mert a másik ideiglenes lánynál több pörgős kutya is van, Ginike pedig a nyugit szereti, így jó lenne, ha minél hamarabb rendeződne a sorsa. Ha bármi gubanc van, jön vissza hozzánk. Sajnos a költöztetésen nem tudtunk részt venni, mert benézem a színház időpontját (azt hittem szerdán lesz...), ezért Tesó vitte el. Remélem az új gazdik nagyon fogják szeretni, mert egy imádnivaló nagy mackó, meglepően kevés mozgásigénnyel. Sajnos ezért sem lett volna jó ötlet megtartani: míg Panka bírja és igényli a nagy rohanásokat, addig Gini nagyon jól elvan napi több kisebb sétával, nézelődéssel, kutyás barátkozásokkal és sok-sok alvással, lustálkodással. Valamelyik kutyának biztos rossz lett volna, így inkább elengedtük, jobb lesz neki egyedüli kutyaként egy nyugis helyen. Nagyon várom a híreket róla, remélem csupa jót! :)

Ma reggel beszéltem a retriever helpes Fruzsival, aki nagyon aranyosan, finoman próbálta beadagolni, hogy van egy lány a III. kerületben, aki kinézte Ginit a Pozsonyban lakó anyukájának. Szeretnék, ha már 20-án átvinnénk a kutyát a Csilla nevű másik ideiglenes gazdiskodó lányhoz, hogy minél hamarabb megejtsék az ivartalanítást, minél hamarabb tudjon a kutya a lánnyal - és gondolom - az anyukájával találkozni, hogy minél hamarabb tudjon költözni. Mondta, hogy megvárják míg visszajövünk a síelésből, hogy el tudjunk köszönni, de nyilván a kutya érdekeit kell nézni, tehát ha tud költözni, akkor miattunk ne várjanak feleslegesen. Miközben ezeket mondtam mosolyogtam, de már akkor majd' megszakadt a szívem! Még csak 11 napja van nálunk a Nagymacska, és még majdnem ugyanennyit lesz is nálunk, de mégis annyira hozzánk nőtt már, hogy szinte borítékolom a könnyes búcsút. Talán csak az segíthet kicsit könnyebbé tenni a dolgot, hogy ha visszajöttünk a síelésből megpróbáljuk elhozni a noéban élő Tik nevű kutyust, aki a legkevésbé sem "kész". Egy szörnyű menhelyen született, 9 hónapos kora óta a Noéban lakik, tehát ő egészen biztosan nincs hozzászokva a lakásléthez, a lifthez, a nyüzsihez. De szocializáció nélkül esélye sincs begazdisodni, szóval megnézzük, nálunk tudna-e fejlődni kicsit. Ez a kihívás és Tik kicsi lelke fogja tartani bennem a lelket, mikor majd Ginit ott kell hagynunk Csillánál...

Ma a Városligetben voltunk "kirándulni". Próbáltunk pár gazdikereső képet készíteni Gini/Dzsinni/Jeanniről, és Pankáról pár normálisabbat - háááát, nem annyira sikerült egyik sem...

De mikor hazajöttünk azért kaptak egy-egy műcsontot:)

Ugyan nem a mi Zsákbakutyánk, hanem Tesó Zsákbakutyája, de gondoltam ezt érdemes megosztani: Scott fürdik. (nagyon utálja a vizet, esőben sétálni sem hajlandó...)

Mikor Panka hozzánk került hetekig meg voltam róla győződve, hogy valami baja van. Egyfolytában aludt, itthon, az autóban, az irodában. Kezdtem komolyan aggódni, hogy valami lappangó betegsége van, amit a menhelyen nem vettek észre, én pedig nem ismerem a tüneteket és nem észlelem időben. Még az állatorvostól is megkérdeztem, hogy normális-e a napi 20 órás alvás. Azt mondta, hogy örüljek, amiért ilyen nyugodt kutyám van. Azóta persze kiderült, hogy Panka csak kialudta magát, lassan kezdett hozzászokni a rendszeres sétákhoz, a többi kutyához és az irodai léthez. Még most is iszonyú sokat alszik, de most már legalább be tudom lőni a napi mozgásigényét, és tudom mikor miért alszik többet/kevesebbet.

Na ugyanezt még nem mondhatom el Jeanny-ről, aki aztán tényleg egész nap alszik. Mondjuk ő le is van gyengülve, és ki tudja, mennyi ideig volt az utcán és előtte hol lakhatott, de ismét nagyon nehezen hiszem el, hogy egy kutyának ekkora az alvásigénye! Ő is úgy kezdi, mint anno Panka: ha sétálunk boldogan jön, ha itthon vagyunk mélyen alszik. Kicsit nehezen indul el/kel fel, néha iszonyú gyorsan veszi a levegőket, de amúgy az állatorvos is megmondta, hogy az első körös vizsgálat alapján egészséges, semmi baja. Dupla adag kaját kap, holnap érkezik meg az övé - Skinner's, remélem Pankának is ízlik, mert az RR-esek tapasztalatai alapján jó az ár/érték aránya. Tegnap nagyot sétáltunk, és mivel nyugodtan el lehet engedni, hamarabb visszajön, mint Panka, ezért az inkább nem is séta volt, hanem egyfolytában-Panka-után-rohanás. És mivel Panka tud ám rohanni, ezért Jeanny teljesen kidöglött mire hazaértünk. Délután elkezdett sántítani a bal első lábára, amitől szintén frászt kaptam. Megegyeztünk a többi 'pótszülővel', hogy nincs még neki szüksége ekkora sétákra. És mivel ma Panka végighányta a napot, végül a futtatóba sem mentünk el, csak leszaladtunk a kisparkba egy-egy egészségügyi szünetre. Majd szombaton azért kimegyünk a Népligetbe, remélem addigra Jeanny is kicsit erőre kap. Most Panka Jeanny helyén alszik, Jeanny pedig megpróbál elférni Panka ágyában. Kis vicceskék.

Ugyan szabadságom utolsó boldog két napját töltöm, de ma időben fel akartam kelni, levinni a zebeket a népligeti körre, hogy még délelőtt be tudjak menni az irodába pótolni adminisztrációs hiányosságaimat. Ám úgy néz ki most sem indulunk el időben, mert Zoli 7.30-as távozása óta a zebek az igazak álmát alusszák - újra:)

Tehát van időm - jó szokásomhoz híven - dióhéjban összefoglalni az eseményeket, amiért is Triplakutyaként emlegetem a csapatot. Történt ugyanis, hogy egy lány beleszerelmesedett a labrador retrieverbe, mint fajtába, annak is számtalan példányába a www.retrieverhelp.hu oldalon mentés alatt álló árvákból. A lány el is határozta, hogy 1000%, hogy lesz neki labradorja, mégpedig mentett, ha nagyobb lakásba/házba költöznek. Aztán elhatározta, hogy ha már úgyis itthon tölti az óvév utolsó, az újév első napjait, a szilveszterkor elcsatangolt kutyok ideiglenes befogadója tudna lenni pár napra, hogy a kecske is megmaradjon és a káposzta is jóllakjon:) És így került hozzánk Dzsinni, aki inkább Jeanny, de a nagy hirtelenségben így sikerült bediktálni telefonon keresztül. Jeanny 5-6 év körüli, sovány, 26 kg-os labilány, akibe a lakás összes nőtagja beleszerelmesedett - najó, Pankát még nem kérdeztem:) Férfi tagjai közül Zolinál sikere van, Scott újabb betolakodót lát személyében, ezért amint meglátja, veszett ugatásba kezd. De lesz ez majd jobb is, Pankánál is így kezdte.

Árvakutyánk egy tündér, olyan, mint egy nagymacska, bújik, sündörög a hatttalmas, oroszlán-szerű mancsain. Eddig meg voltam róla győződve, hogy Panka a csodakutya, aki tökéletesen bújt ki anyukája hasából, de Jeanny-hez hasonlítva Panker egy kis zsizsik, aki egy percig nem bír nyugton maradni. Gondolom azért ez a sztoikus nyugalom inkább az új helyzet miatt lehet, bár nem bírom elképzelni, hogy pár hét gazdinál (még ha ideiglenes is) töltött idő után fékezhetetlen fenevad lesz. A helyzete azért nem túl rózsás, vasárnapig nálunk marad, aztán ha Zoli és Tesó is benne van (ő nagyon is benne van:D), még egy darabig, legkésőbb jan. 22-ig, mert megyünk síelni. A retrieverhelpes lányok természetesen gőzerővel keresik a gazdit, aki megvásárolta sok pénzért anno egy tenyésztőtől a tetovált, törzskönyves kutyát, majd ki tudja mi történt, hogy utcára került. Ha nem lesz meg a gazdi 14 napon belül, jogilag az RR-re száll a kutya tulajdonjoga, hivatalosan onnantól gazdikereső. Tényleg gyönyörű szép - tegnap a futtatóban a goldi gazdik el voltak tőle ájulva:) -, csodálatosan jól alkalmazkodik a lakásléthez, pedig szerintem ő inkább kerti kutya volt, szobatiszta, nem nyúl semmihez, és még a hideget sem engedi be az ajtó alatt, mert neki ott ideális a hőmérséklet, oda szokott befeküdni, hogy aztán úgy kelljen - szó szerint! - arrébb tolni, ha ki akarunk menni a lakásból:) Házőrzésre ő sem alkalmas, a 3 kutya közül gyakorlatilag Scott az egyetlen, akinek tényleges hasznát vesszük egy esetleges váratlan látogatásnál, ám az utcán biztos nem támad meg senki:)

Róla beszélünk:

Idén több okból kifolyólag is itthonülősre terveztük a szilveszteri bulit: vének vagyunk, hideg van, muszájbuli és természetesen Panka. Aug. 20-án úgy vettük észre, hogy nem nagy barátja a petárdáknak és tűzijátékoknak, ezért nem akartuk a főszezonban itthon hagyni egyedül. Csóri kutya tényleg nem volt túl boldog, egész este kereste a kis, szűk helyeket, ahol minél több oldalról védve van, így hosszan időzött az előszobafal és a lépcső között, a komód és az étkezőasztal között és az ágy és könyvespolc között. Mindenhol megkövülten bámulta a falat, a lépcsőt, a szekrényt, mintha lefagyott volna. Még a durr durr előtt kapott egy velőscsontot, amihez naggggyon ragaszkodott, ki is kaparta a velőt nagyon hamar. Éjszaka is próbáltuk, de annyira félt szegénykém, hogy még a velőscsont sem kellett neki. Ahogy a vacsija sem, csak hajnal 3 körül ette meg. 5-kor lementünk egészségügyi sétára, utána már nyugodtan aludt. Ma 2x is voltunk a Népligetben - a második alkalom apropójáról külön bejegyzésben írok -, így a tegnap esti nemalvás és mai séták hatására a kutya úgy alszik, mint akit fejbevertek:)

A bujkálásról készült 2 fotó is:

A Karácsonyt hagyományosan a szülőknél, szülőkkel töltjük Debrecenben, ez amolyan háromnapos "egyél még Juditkám, alig ettél" tortúra... Idén erre a három napra hárman mentünk, természetesen jött velünk Panka is. Már írtam, hogy nagyon nem szeret otthon lenni az udvaron és garázsban, nagy hisztiket csap és nyüsszög a leányzó, ha van közönsége. Kicsit tartottam is ettől a 3 naptól, 2 éjszakától, és sajnos pont úgy ment, mint gondoltam. Bár a vonyítás ideje jelentősen lecsökkent, a garázsban, a relatíve melegebb helyen eltöltött idő viszont megnőtt, azért messze nem ment gördülékenyen. Panka egész idő alatt hordta a kabátját, de még így is vacogott a foga - szó szerint! A kabát ezt a nagy igénybevételt sajnos igen rosszul tűrte, a második éjszaka valószínűleg megpróbált megszabadulni Pankától, ennek eredményét Anyu vette észre. Maradjunk annyiban, hogy percekig tartott mire rájöttem mi honnan szakadhatott le. Most szervízben van a dzseki, ennyire könnyen nem szabadul tőlünk! Dzseki hiányában muszáj volt valamivel borítani Tanker-Panker aligszőrős habtestét. Anyu nagyon aranyosan felajánlotta az egyik kardigánját, de végül Tesó régi, kapucnis kardigánja mellett döntöttünk. A bizonyítékokat lent láthatjátok.

Röviden összefoglalva: az ujja hosszú, a dereka bő, a kapucnija folyton leesik az állat fejéről, és sajnos átengedi a hideget. De szerencsére ekkor már nem kellett olyan sokat várni az indulásig, és a kutya még mindig él, tehát túlélte az első együtt - vagy inkább nagyon is külön... - töltött Karácsonyt.

Nyilván nem tudom milyen az, ha az embernek gyereke van, de egyelőre, gyerek helyett Panka a gyerekünk. És mikor az ember "gyereke" elkezd csuklani és/vagy köhécselni, mert a torkán akadt valami, akkor az ember igenis bepánikol kicsit. Fecskendővel küldtünk le neki vagy 4-5 adag vizet, majd citromos vizet, kapott jutifalit, majd száraztápot, masszíroztuk a torkát, hogy menjen le az a valami, majd végül felhívtam az ügyeletes állatorvost. Aki pontosan ezeket a teendőket említette, így nem sokkal voltunk előrébb. Mivel nem ette meg a száraztápot - amit egyébként nagyon szeret -, és egészen fura módon a szőnyeget és padlót nyalta, a plédeket rágcsálta, gondoltam, hogy nincs minden rendben, így felkerekedtünk és elmentünk az ügyeletre. Út közben nagyjából abbamaradt a csuklás és a krákogás is, nem tudom, hogy a döbbenet mennyiségű hó elfogyasztása miatt, vagy egyébként is, így a rendelő előtt futott Panka pár kört, nézelődött, majd hazajöttünk. Azóta nincs semmi baja, de most legalább tudjuk hova kell menni, ha tényleg gond lesz. A biztonság kedvéért azért lent aludtunk vele, de azon kívül, hogy arrébb tolta a lábunkat, mert nem fért el kényelmesen a kihúzott kanapén, más probléma nem volt, ahogy most sincs, tehát a kutya felgyógyult:)

Tesóm és Zoli tegnap hazamentek rám hagyva Scottot és természetesen Pankát. Kicsit aggódtam én is, hogy mennyire fogják elviselni egymást, mert 1. Scott megint/még mindig morog/ugat minden kutyára, aki nem csak hogy a közelébe, de akár a látómezejébe kerül, 2. Panka erősen territoriális, egyből mordul, ha Scott csak megközelíti bármelyik cuccát - ebbe sajnos a szőnyeg is beletartozik. Tegnap este egyszerre vittem le a két kutyát, mindkettő megúszta ép bőrrel, ma pedig voltunk a Népligetben a szokásos hétvégi sétán. Az erről készült videókat a Scott és a hó bejegyzéshez mentettem.

Most úgy áll a helyzet, hogy Panka a székében fekszik, Scott közel hozzá a párnáján. Amire egyből rástartolt Panka, mikor lehoztam, de aztán most már tisztázott, hogy melyik kié, és nyugodtan fekszik mindkettő. Nem hiszem, hogy puszipajtások lesznek, de talán egy elviselhető viszonyt sikerülhet fenntartani.

Olvasmányaim és a tv-ben látott kutyákkal foglalkozó műsorok alapján azt mondhatom, a behódolás két jele az arconnyalás és a hanyattvágódás. Na, Panka egyiket sem csinálja. Bár az arcunk helyett a kezünket szokta nyalogatni, de gyanítom inkább a főzés után rajtamaradt kaja ízét érzi… Ellenben az utóbbi időben többször előfordult, hogy rendesen, ahogy a Nagy Könyvben meg van írva, Panka hanyatt vágta magát. Ez egyébként nem egyszerű feladat neki, mert olyan mély a mellkasa, és egyébként olyan keskeny a háta, hogy könnyen eldől. Pont ezért csak olyan helyen csinálja, ahol meg tud valamiben támaszkodni, pl. fal mellett, a kanapénál. Tegnap reggel történetesen a kanapé keskenyebb felén próbálta felvenni a pozíciót, aminek az lett a vége, hogy lecsúszott, háttal-fejjel lefelé...:) 

Mióta nálunk van Panka (augusztus 16.) gyakorlatilag alig volt olyan alkalom, hogy rendben lett volna az emésztése. Próbálkoztunk többféle táppal, de egyiktől sem javult a helyzet, így végül megelégeltem a dolgot és szerdán elvittem állatorvoshoz. A javallat: főtt csirkemell – rizs diéta 4-5 napig, mellette napi 2 alkalommal egy-egy adag probiotikum (a Normaflore-ral próbálkozunk első körben). A dokisrác azt mondta, hogy lehet a tápváltásoktól (igaz, nem vártam hónapokat 1-1 próbánál, de 3-5 kg-ot mindegyikből evett, és szerintem ott már látszania kellett volna a jótékony hatásnak), vagy a séták közben a földről összeszedett sok vacaktól borulhatott meg kicsit a bélflórája és ezért lehet hasmenése gyakorlatilag állandó jelleggel. Nagyon nagy bizodalmam van a probiotikum + diétam kombóban, mert nagyon nem szeretnék kikötni a Trovet tápnál, így most főzünk, figyelünk, reménykedünk.

Két hete pénteken meglepetés szülinapi buliba voltunk hivatalosak a noszvaji Thummerer pincébe. Délután 4-kor indultunk, másnap délben értünk vissza. A köztes két sétát Eszter elvállalta – itt is jelezném mérhetetlen hálámat! Elmondása szerint nem volt semmi gond, és valóban, mikor hazaértünk a nagy lelkesedésen kívül más jelét nem találtuk a majd’ 24 órás egyedüllétnek. Nem így vasárnap délután, mikor fél 1-kor indultunk bevásárolni, fél 4 körül értünk haza. A liftben együtt jöttünk a szomszéddal, aki mondta, hogy nemrég hívta a lánya, hogy Panka sír. Nem értettem a dolgot, de ahogy beléptünk a lakásba rögtön világossá vált: felment az emeletre, kinyitotta a kilincsre zárt kisszoba ajtaját, ám belülről kinyitni már nem tudta, így gyakorlatilag bezárta magát. Aztán észrevettem, hogy a deguk ketrecének ajtaja is nyitva van, azt hittem valahova elbújtak a kis drágák, de sajnos kiderült, hogy nem bújtak sehova, kinyúlva feküdtek mindketten a padlón. Tehát a kutya bement a szobába, addig piszkálta a ketrecet, míg bele nem tudott menni, elkapta mindkét degut és addig játszott velük/molesztálta őket, míg csipogtak. Külsérelmi nyom egyik állatkán sem volt, csak ki voltak nyúlva és nyálas/nedves volt a szőrük. Nem tudom, hogy nyitotta ki a ketrec ajtaját és hogy fogta meg a két kis speedy gonzálest, de megtette valahogy. Ez egyrészt tragikus a deguk szemszögéből nézve – mennyire félhettek csórikáim –, másrészt döbbenetes, hogy Pankának volt ehhez esze!

Ez az eset ráébresztett arra, amit minden kutyával foglalkozó ember szajkóz: a kutya elsődlegesen kutya, majd fajta, és legvégül Panka. Nem szabad elfelejteni, hogy a kutya őse ragadozó volt, és vannak fajták, akik még ma is kitűnő vadászok. Például a vizslák és vizsla keverékek. Mert míg Scott csak kíváncsian szemlélte a degukat, addig Panka minden egyes összeszokatási kísérletnél zsákmányként tekintett rájuk. És ennek ez lett az eredménye.

Nem lesz több degunk/csincsillánk/mókusunk, de Zoli szeretne halakat, akik szintén a zsákmány kategória, így ott körültekintőbben kell majd az összeszoktatást intéznünk.

Ma voltunk "kirándulni" a Népligetben. Nappal nem tűnik olyan életveszélyesnek, de azért sötétben nem szívesen sétálnék keresztül a parkon...

Próbáltam pár képet készíteni, azt hiszem ezt még gyakorolni kell...

A Facebook-on a Pedigree Örökbefogadási Program oldalán meg lehet írni az örökbefogadott kutyák történetét. Nosza, megírtam Pankáét, ill. a miénket, hisz augusztus 16-a óta Panka és a mi történetünk egybeolvadt. A lájkok számából kiindulva tetszik az embereknek.

Panka finnyás, még mindig. Mikor hozzánk került egyáltalán nem volt hajlandó megenni a száraztápot, kb. 2 hétig kerestük-kutattuk a potenciális kajaalapanyagot, mert nem szerettem volna minden nap farhátat főzni és/vagy konzerveket vásárolni, így ragaszkodtam a táphoz. Nagynehezen rátaláltunk a Purina Dog Chow-ra, azt hiszem a csirkés változatra, amit megevett Panka. Egy kis állateledel boltban vettünk belőle teszt mennyiséget, majd kicsit többet, ám mivel az emésztésének nem tett túl jót, muszáj volt keresni mást. Kipróbáltuk a Bozitát, a Happy Dogot és a Kennel's Favourite-et is. Egyik sem aratott teljes sikert, így tovább keresgélünk. A Dog Food Analysis szerint az Orijen és Acana tápok ajánlottak, így ma vettünk 400-400 g-ot próbaként. Eddig ízlik neki mindkettő, az Acanából asszem fogunk is rendelni pár kilót - ha 36 kg-ot rendelünk, akkor az ára is elfogadható...

megjegyzés 11.12.

A kutya ugrál, ki akarja szedni a kezemből a tálat vacsiidőben, és csak úgy porszívózza be az Acanát. Mindet megeszi egyszerre, nem hagyja ott a felét, nem kell neki 4 óra, hogy teljesen befejezze. Azt hiszem megvan az a táp, ami igazán ízlik neki. Remélem az emésztésére is jó hatással lesz.