Na, most hogy Gini/Bori hazakerült, ismét tisztán csak Pankáé a blog. És van is ám rögtön lejegyeznivaló: Panka Ausztriában van. Történt ugyanis, hogy kitaláltuk, hogy négyen elmegyünk síelni (Anyu, Tesó, Zoli és én). Mivel Tesón kívül senki másra nem bíznám, és nem is tudom bízni a kutyát, a panzió menhelyről jött kutya esetében szerintem kilőve, így nem maradt más, mint hogy hozzuk magunkkal. Anyu nem volt túl boldog az ötlettől, de végül belement. Így szombat reggel elindultunk a röpke 600 km-es útra. Közben megálltunk 2x, így 6 körül értünk ide. Hááát, szerintem Panka jobban bírta az utat, mint én... Nekem már minden bajom volt, Panker drága meg feküdt, aludt, nézelődött, elvolt. Ez a kutya egy angyal!!!

A szállásunk egy zsákfaluban van, egy régi vadászházban - tele aganccsal meg állati bőrökkel, de csak a közös területeken, így csak akkor kell figyelni a mi vadászunkra, mikor megyünk ki a házból. A mi apartmanunk már modern, semmi levadászható nincs benne - szerencsére:D A napi rutin itt is hasonló, mint otthon: reggel 9 körül kimegyünk sétálni a domboldalra, délután 4 körül szintén egy dimbes-dombos rohanás, majd késő este egy egészségügyi 5 perc. Első nap kicsit aggódtam, hogy nyüsszögni fog a kutya, vagy unalmában nekiesik a bőr ülőgarnitúrának, de ahogy fentebb is írtam, ez a kutya egy angyal, csodálatosan viselkedett egész idő alatt. Anyu is teljesen odavan már érte szerintem, és Panka is jól érzi itt magát - nyilván a séták a kedvencei. A háziak agancsgyűjteménye alatt van egy kép egy kutyáról, aki szinte szakasztott Panka, bár lehet, hogy ő fajtatiszta német vizsla volt. Ez is jó pont:)

Képgaléria

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.