Ma reggel beszéltem a retriever helpes Fruzsival, aki nagyon aranyosan, finoman próbálta beadagolni, hogy van egy lány a III. kerületben, aki kinézte Ginit a Pozsonyban lakó anyukájának. Szeretnék, ha már 20-án átvinnénk a kutyát a Csilla nevű másik ideiglenes gazdiskodó lányhoz, hogy minél hamarabb megejtsék az ivartalanítást, minél hamarabb tudjon a kutya a lánnyal - és gondolom - az anyukájával találkozni, hogy minél hamarabb tudjon költözni. Mondta, hogy megvárják míg visszajövünk a síelésből, hogy el tudjunk köszönni, de nyilván a kutya érdekeit kell nézni, tehát ha tud költözni, akkor miattunk ne várjanak feleslegesen. Miközben ezeket mondtam mosolyogtam, de már akkor majd' megszakadt a szívem! Még csak 11 napja van nálunk a Nagymacska, és még majdnem ugyanennyit lesz is nálunk, de mégis annyira hozzánk nőtt már, hogy szinte borítékolom a könnyes búcsút. Talán csak az segíthet kicsit könnyebbé tenni a dolgot, hogy ha visszajöttünk a síelésből megpróbáljuk elhozni a noéban élő Tik nevű kutyust, aki a legkevésbé sem "kész". Egy szörnyű menhelyen született, 9 hónapos kora óta a Noéban lakik, tehát ő egészen biztosan nincs hozzászokva a lakásléthez, a lifthez, a nyüzsihez. De szocializáció nélkül esélye sincs begazdisodni, szóval megnézzük, nálunk tudna-e fejlődni kicsit. Ez a kihívás és Tik kicsi lelke fogja tartani bennem a lelket, mikor majd Ginit ott kell hagynunk Csillánál...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.