Csak az azt követő fürdés ne lenne. Gondolom valami ilyesmi járt a kutyák fejében, mikor hazaérkezésünk után egyből bedobtuk őket a mosógépbe az extra folt- és szageltávolító programba.

De hogy az elején kezdjem: tegnap dél körülre bírtuk összeszedni magunkat, bepakoltunk 3 napi hideg élelmet és vizet, valamint a kutyákat és a cuccainkat az autóba, és irány valamilyen vízpart. Az RR-es fórumozók ajánlották Velencét és a Dunakeszit is, de én nyilván okosabb vagyok, mint egy ötödikes, ezért Veresegyházra mentünk, mert a neten láttam, hogy az ottani tavak körül van valami tanösvény, és kutyát is lehet vinni. Fogalmam sincs melyik tavat találtuk meg, de az már az első  pillanatban kiderült, hogy itt csak a kutyák, azaz a kutya fog fürdeni, ugyanis tiszta dzsuva volt a víz, meg mindenhol susnyás szegélyezte a tavat, szóval nem is maradtunk csak max. 1-1,5 órát. Ez pont elég volt arra, hogy Panka a feje búbjáig vizes legyen, kihalásszon egy döglött halat a tóból, valamint mindketten belefeküdjenek valamibe, amitől olyan kibírhatatlanul büdösek lettek, hogy már akkor tudtuk: ezt a kirándulást samponos fürdéssel zárjuk. A bűztől eltekintve aranyosak voltak, Scott ismét bekattant és össze-vissza rohangált boldogságában, Panka pedig az összes létező állatot meg akarta nézni, szagolni, kóstolni, tehát ment a kemény vadászat. Meglepő módon szúnyog nem volt egy darab sem, ellenben térdig gázoltunk a nyárfa fehér szöszében, meg amúgy sem akartunk sokáig ott maradni, így átmentünk Dunakeszire a révhez. És ott vertük a fejünket a fába, hogy miért nem ott kezdtük, ugyanis a part szakasztott úgy nézett ki, mint egy Tisza-parti szabadstrand. A fürdést hatóságilag tiltották, nem is nagyon úszkált senki, ellenben több kutya is volt, és senki sem háborgott emiatt. A Duna vize is egész kellemes volt, így mi Tesóval kb. combközépig be is mentünk, hol vittük a kutyákat, hol csalogattuk őket befelé. Legnagyobb meglepetésemre Panka ugyan bejött a vízbe, de nem élvezte annyira, mint gondoltam, és csak addig merészkedett, míg leért a lába. Tud úszni, mert Tesó becipelte addig, ahol már nem ért le a lába, és gyönyörűen kiúszott, de nem volt túl boldog, azt hiszem. Ami ennél is nagyobb meglepetés volt, az Scott viselkedése. Természetesen nem jött be magától a vízbe, ahogy hozzáért a körméhez az aktuális hullám, már ugrott is hátrébb, így vele is kitoltunk: Tesó őt is becipelte. Irtó cuki volt, ahogy Tesó közelítette a vízhez, Scott automatikusan tempózott még a levegőben, amit a vízbeérkezése után is folytatott, így szépen ki is tudott úszni addig, ahol már leért a lába. És ott megállt, nem szaladt ki a partra törölközni, nem háborgott, nem hisztizett, hanem megvárta, míg kiérünk hozzá, és utána is ott maradt, míg mi is ki nem mentünk a partra. Úgy láttuk, annyira nem esett neki rosszul a víz.

Aztán jöttek lovak, akiket Scott megugatott, Panka pedig érdeklődve közelített meg, majd kiszúrta, hogy nem messze tőlünk van egy vadászgörény, és mondanom sem kell, hogy Panka Duna-bulijának ott lett vége. Onnantól kezdve bármit csinálhattunk, csak a görényt figyelte, és egy idő után már mi magunk is untuk a folyamatos fegyelmezést, mert nyilván nem nagyon lett volna jó üzlet a kisállatnak, ha Panka közelebbről is megismerkedik vele (lásd zsakbakutya.blog.hu/2010/11/23/im_memoriam_octodon_degus).

Már épp kezdtünk készülődni, hogy lassan akár haza is kocsikázhatnánk, mikor jött Pest felől egy marha nagy hajó. Elment előttünk, majd nem sokkal észrevettem, hogy "jé, hova tűnt a víz?". A nagy hajó ugyanis jött, látott, és beszippantotta a sok Dunát. Hirtelen mindenki elkezdett pakolni a környékünkön, amit mi végigasszisztáltunk, mikor szólt egy pasi, hogy mindjárt visszajön a víz, és marha gyorsan pakoljunk fentebb. Ezután kb. arra volt időnk, hogy a laptopot és a táskát felkapjuk, a gyékényeket, a papucsokat, Tesó törölközőjét és a ruháit már vitte is a víz! Nagyon mókás volt, úgy kellett összeszedegetni mindent, és nyilván minden tiszta víz lett. A fontosabb cuccokat szerencsére épp időben felkaptuk, de szerintem egy életre megjegyeztük, hogy ha folyásiránnyal ellentétesen jön egy marha nagy hajó, ami után hirtelen eltűnik a víz, akkor az a víz, mint a Ludas Matyiban, háromszorosan fog visszajönni! :) Ezután már egyértelmű volt, hogy ideje mennünk, így betessékeltük az ebeket az autóba, Tesó maga köré tekert egy plédet, és így még pont elkerültük a klasszikus nyári záport, ami hatalmas cseppekkel áztat mindent teljesen el. Itthon aztán fürdés, először a kutyák, majd mi is, majd a cuccok is. Nagyon vicces volt, meg jó kis hely ez a Dunakeszi, még biztos visszamegyünk.

Készítettünk pár képet és videót a napról, íme:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.