Ma reggel kicsit izgatottan keltem és kb. 20 percig válogattam a sportpólóim közül, hogy melyik legyen a szerencsés, akit ország-világnak megmutatok - a Futta mégsem a Duna-part! :) Végül Zoli egyik vékony piros pólója nyert, amit a regisztrálás után vehettem is át, hisz kaptunk egyen pólót. Elől a támogatók feltüntetve, hátul a KutyaFutta logó jó nagyban. Mivel Panka örökbefogadott, így ő kapott egy Pedigree Örökbefogadási Programos kendőt is, bár magának a programnak vajmi kevés köze volt Pankához és az ő új életéhez - max. nagyon közvetve. Viszonylag korán, 9.30-ra kimentünk, megkaptuk az 541-es rajtszámot, a fent említett külcsíny cuccokat, majd vagy 1,5 órán keresztül sétáltunk, nézelődtünk, mosolyogtunk a csirió mennyiségű kutyára és - legalábbis én - figyeltem, hogy vajh melyik kutyás gazdi induló és melyik "csak" sétáltató. A nagy meleg miatt felforrósodtak Panka futóművei is, így lehűtötte őket picit a műjégpályán idén kialakított csónakázóban. Vicces volt, ahogy másik két kutyával együtt rohangászik a vízben, markoló/pelikán módjára felszívva a vizet. Zoli a start előtt nem sokkal hazajött, mi pedig elkezdtünk a gyülekező felé somfordálni. 11-re már elég szép mennyiségű kutya gyűlt össze, a rajtszámokból ítélve vagy 300 "sima" és vagy 150 örökbefogadott ebzet tolongott a rajtvonal mögött. Vagy még több :)

11-kor indultak a profik, kb. 5 páros, majd utánuk nem sokkal az amatőrök. Kifejezetten felemelő érzés volt nekilódulni a tömeggel, mosolyognom kellett a boldogságtól. Ez a dopping ugyan nem tartott sokáig, és kb. 2 km után meg is kellett állnom, mert a nagy meleg és az edzetlenségem hatására elkezdtem szédülni, de még ez sem zavart, mert Panka egyszerűen csodálatosan viselkedett. Boldogan futott és sétált mellettem, a többi kutyát békén hagyta. Szerencsére nem igazolódott be a legnagyobb félelmem, azaz nem rohangált keresztbe-kasul, hanem felvette a tempót és csak rótta a métereket mellettem, mögöttem, előttem, pont a lábam alatt. A cél előtt kb. 500 méterrel azért ismét elkezdtünk futni, nehogy már azt higgyék a népek, hogy mi csak úgy lézengünk a pályán. Már majdnem beértünk, mikor egy tacskós kislány suhant el mellettünk, úgy tűnt a tacsi extázisba került a célbaérőket fogadó tömegtől, mert úgy nekiiramodott, mintha legalábbis a vacsija lenne a célvonal mögött. Ettől Pankának is megjött a kedve, így az utolsó 10 métert nyargalva/rohanva tettük meg. Mintha időre futottunk volna és a végét még meg akartuk volna húzni. A tömegen túl kaptunk ásványvizet, egy csomag DentaStixet és egy Snickerst is. Mivel Pankának megy a hasa a fogtisztítóktól, ezért majd Scottnak adjuk a csomag nagy részét, de a befutás után igazán megérdemelt egyet, amit boldogan el is majszolt. Ivott egy kis vizet is, majd megkerestük az egyik kirakott nagy vödröt, amibe nyilván ismét futóműmosást hajtott végre ivás kíséretében a környező emberek nagy derültségére. Nem maradtunk sokáig, az eredményhirdetést és a Népszigeti Kutyasuli bemutatóját már nem vártuk meg, mert készült itthon az ebéd és egyébként is elég jól kisétáltuk/rohangáltuk magunkat, ideje volt pihenni.

Az autóban ismét vigyoroghatnékom támadt, mikor belegondoltam, hogy Panka mennyire tökéletesen viselkedett. Gyakorlatilag akkor tudott volna még jobb lenni, ha gondolatolvasó. A verseny előtt legtöbbször szabadon bóklászott, ismerkedett a többi kutyával, mikor bementünk a dzsumbujba, akkor rácsatoltam kis időre a pórázt, de még a regisztrációs sátor előtti sorban állást is jól tűrte. A versenyen az, hogy flexivel mentünk, valószínűleg a legjobb ötlet volt, mert így nem kellett azzal szenvednem, hogyan fogjam meg a póráz fennmaradó részét, mikor közel van, és hogyan engedjem lazábbra, ha távolabb fut a lány. Persze így is beleakadtunk párszor vagy kutyába, vagy pórázba, vagy emberbe, de mivel itt mindenki kutyabolond volt, ez senkit sem zavart. Legnagyobb meglepetésemre a rajt előtti tumultusban sem volt pórázrángatás, kutyák után rohangálás, mintha értette volna Panka, hogy most koncentrálni kell, max. egy futóműmosás és egy gyors ismerkedés fér bele. Nagyon kis cuki volt, mikor rájött, hogy a többiek is kaptak DentaStixet és csokit is, így veszettül elkezdett sasolni, hogy a saját adagján túl honnan szerezhetne utánpótlást. Jól csinálta, mert kapott pár falatot, még a Népsziget sulisok jutiadagját is megdézsmálta. Na pl. ezen kell még dolgoznunk :D

Itthon, ahogy megérezte a szőnyeget a lába alatt, egyből el is dőlt. Gyakorlatilag 1 órával ezelőttig (azaz délután 5-ig) csak a szemét mozgatta, annyira ki volt nyúlva. Most is szerintem csak azért van mozgolódás, mert lóg a vihar lába, dörög az ég, és az ilyen megmagyarázhatatlan dolgot, mint pl. égszakadás, földindulás és tűzijáték, Panker igen rosszul viseli.

Zoli készített 3 képet a felszerelkezett párosunkról, a rajt előtt pedig én lőttem el kettőt a tömegről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.