Megelégeltük Scott viselkedését, így írtam pár kutyasulinak, hogy milyen lehetőségek vannak az agresszív kutyák kezelésére. A legszimpatikusabb választ a Cerberos kutyasulitól kaptam, így tegnap délután felkerekedtünk, beraktuk Scottot, a vadiúj szájkosarát és fojtónyakörvét az autóba, és irány a 16. kerület. Legalább 15 kutya volt a problémás csoportban, kicsi, nagy, vegyesen. Nem nagyon tudtunk más kutyással beszélgetni, bár nyilván nem is ez volt a cél, de úgy láttam, legtöbb tényleg agresszív. Vagy a fajtársaival, vagy az emberrel, vagy mindkettővel. A lényeg, hogy iszonyú kedves lányokkal találkoztunk, nagyon értékeltük, hogy nem voltak lekezelőek, kedvesen, nyugodtan magyarázták, mit kell tennünk - kitámadás esetén 'kifordítani' a szituációból, kaparás esetén rászólni, fojtónyakörvet helyesen használni, stb. Mivel a legfőbb problémaforrást Scottban láttuk, így fel sem merült bennünk, hogy Pankának is szüksége lenne terápiára, de aztán a pár apró momentumból, amit meséltem az oktatólányoknak, kiderült számukra, hogy itt is vannak gondok... Mondjuk ezt eddig is tudtam, csak úgy voltam vele, hogy Panka amolyan 3/4-4-es tanuló, vannak jobb és rosszabb pillanatai, de mivel az emberekkel és kutyákkal is jófej, nem nagy tragédia. Persze terveztem, hogy azért kicsit próbálok változtatni, de most kiderült, hogy ha már együtt lakunk és egy falkához tartozunk, akkor csoportos tréningen kell részt vennünk, nem lehet csak az egyik, vagy másik kutyát kezelni. Ennek első lépése, hogy a kutyákat egy hétig kizárjuk. És nem, nem a nemlétező teraszra, erkélyre, udvarra, stb., hanem a falkából. Tehát nem szólunk hozzájuk, nem simogatjuk, nem dicsérjük, nem fegyelmezzük (csak pórázzal és kavicsokkal töltött flakonokkal), nem nézünk a szemükbe, egyszerűen nem veszünk róluk tudomást. Ma reggel kezdtük, vasárnapig kell folytatnunk, mikor majd ismét megyünk a suliba. Akkor megnézik a lányok, hogy haladtunk, milyen eredményt tudunk felmutatni, és megmondják mi a következő lépés. Arra az alkalomra már visszük Pankát is, neki sem árt egy kis nevelés :)

A módszer hátterét és lényegét itt most nem részletezném, akit érdekel, itt elolvashatja:

http://cerberoskutyaiskola.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=138&Itemid=108

Nagyon kemény hétnek nézünk elébe, kemény lesz a kutyáknak és nekünk is. Ja, és Kate közben még velünk lesz pár napig, így őt is be kell vonnunk a buliba. A cerberosos lányok szerint neki sem fog ártani, és valóban, neki is van hova fejlődnie. Az új gazdiknak ki is fogom nyomtatni az okosságokat, hogy ha van kedvük, esetleg ki lehet próbálni.

Kívánjatok kitartást! Ha minden jól megy, 1 hét múlva tök új kutyáink lesznek, akik nem húznak pórázon, 100%-osan visszahívhatók, nem tolakodnak elénk az ajtóban, nem ugrálnak ránk hazaérkezéskor, nem ugatnak egyfolytában (hallod, Scott?!), és úgy teljes egészében sokkal jobban fognak ránk hallgatni. 1 hét és néhány további szabály betartása a záloga a következő Pankával és Scott-tal töltött 6-8, illetve 15 évnek. Igazán megéri, ugye? Ezt hajtogatom magamban folyamatosan...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.