Zsákbakutya 2013.09.18. 17:16

3 év

2013. augusztus 16-án volt 3 éve, hogy Panka hozzánk költözött. Bízom benne, hogy nem bánta meg, mert mi nagyon nem! Legalábbis én nagyon-nagyon nem :) Nem vagyok jó kutyatorta sütésben, plusz Zolinak is arra a hétvégére esett a szülinapja, és ő emeletes tortát kapott, így Pankának csak egy marhanagy ágy és egy 4 napos Tisza parti hétvége jutott. Persze neki majdnem mindegy, hova megyünk, csak menjünk és engedjük be őt is a házba, ne kelljen az udvaron dekkolnia. Több kívánsága nincs :)

Gyors helyzetjelentés egyébként: nyáron velünk lakott Luca, a majdnemlabilány, aki teljesen elrabolt a szívem, azóta is mindig mosolygok, mikor eszembe jut, milyen szépen, módszeresen pakolta ki a hűtőt és ette meg a hétvégén kapott 1 teljes hétre elegendő "hazai" ellátmányt. Nyilván Panka is besegített neki - pláne, hogy azóta már ő is csinált hasonlót, olllyan büszke voltam rá!! :) Luca után volt egy igen rövid, 2 hetes Sushi minigolden lányunk, aki ahogy lejárt a 14 nap, ment is gazdához. Sushit is beelőzte Elinor, aki 1 hetet töltött nálam. Utólag belegondolva lehet jobb lett volna, ha picit tovább marad, mert szegény gazdiknak van gondjuk vele - álvemhesség, plusz valószínűleg közvetlenül tüzelés előtt lett ivartalanítva, ezért most még csepegtet, szóval nem egyszerű. De egyébként ő is szuper helyre került, láncról kanapéra 2 hét leforgása alatt. Le a kalappal :)

És néhány mondat Pankáról is: idén is voltunk vele a Gyerek Szigeten, bár nem annyira szerette az első hétvégét, így a másodikra ki sem vittem. Többször mentünk kirándulni is, néhányról képes beszámoló is készült, lentebb berakok néhány fotót. De ami talán ezeknél az általános "jólléti" dolgoknál fontosabb, hogy egyre szarabbul viseli, amikor otthagyom idegen helyen - Anyuénál, Ugornyán a házban, bárhol. Így elkezdtem magam átnevelni a Jan Fennell módszer szerint. Néhány hete kezdtük, eddig ott járunk, hogy nem rongyol ki előttünk az ajtón és a kapun. Szívesen írnám, hogy szépen behívható, de ezzel eddig sem volt gond, szóval a kapufegyelmen kívül sok újdonság nincs. A pórázos sétákat is gyakoroljuk, nem tudom, melyikünk utálja jobban... Még néhány hét vasfegyelem, utána valószínűleg meglátjuk a Harmónia Kutyapanziót, Reát és Galát, hogy megnézzük, hogy viseli a Manci, ha ott hagyom. Meglátjuk...

Nem szaporítom tovább a betűk számát, néhány kép amúgy is többet ér ezer szónál is :)


DSC_1218.jpg

DSC_0874.jpg

IMG_1021.jpg

DSC_1366.jpg

DSC_1357.jpg

DSC_2556.jpg

DSC_2622.jpg

DSC_2874.jpg

DSC_2689.jpg

DSC_2797.jpg

DSC_2762.jpg

DSC_2820.jpg

fotó 3.jpg

fotó 4.jpg

fotó 1.jpg

Zsákbakutya 2013.05.18. 20:27

Szetter lány

Az elmúlt néhány nap kutyás lázban telt - nem mintha a többi nem... :) - ugyanis most van a Kutya Világkiállítás Budapesten. Egy kedves leonbergis ismerősöm szólt, hogy lehet menni jegyzőnek, nekem meg több sem kellett, uzsgyi bele! Azt a részletkérdést kicsit hanyagoltam, hogy a kiállításokról és a címekről abszolúte semmit sem tudok (tudtam!), gondoltam úgyis 'felokosítanak' majd. Szerencsére így történt, bár már nyilván vannak hiányosságok és bizonytalanságok, de nem én vagyok a világ legrosszabb jegyzője, azt bizton állíthatom!

Szóval WDS. Szerdán kezdődött, igaz, az nem WDS volt, "csak" egy CACIB, de mivel ráértem, ott kezdtem jegyzői pályafutásom. 19 db délorosz juhászkutyám lett volna, ha nem csak 13 jön el. Egy naaaagyon rendes, kedves bírót kaptam, tök sokat segített, nagyon nagy élmény volt. A kutyákat is imádtam, mert míg mindenki csaholt, ugrált, ugatott, vonyított, nyüszített a környéken, ők a lehető legnagyobb nyugalommal aludtak. Akár egy kozmetikai asztalon is, pont mint egy szőnyeg :D Szépek is voltak, mind kitűnőt kapott, a kiállítókkal is minden ok volt - remek kis kezdés, soha rosszabbat! :)

Csütörtökön nem mentem ki, de pénteken igen, Alexnek, Mythosnak, Alice-nak és Larának (Lions from Fairy Tale) szurkolni. Gonoszgomba bíró volt, de a kicsik szépen szerepeltek, és ollllyan cukik voltak a maguk 4,5 hónapjával és legalább 30 kilójával :) Szanaszéjjel izgulták magukat - álmukban...

De hogy miért írom Panka blogjába mindezt? Egy mai senior vörös ír szetter kislány miatt. Ketten voltak csak a kategóriában, az egyik fiatalabb, ő volt az idősebb. Tiszta ősz volt a pofija. Halálos nyugalommal tűrte, ahogy Bíróbácsi megnyomkodja, belekukkant a szájába, végig simítja a szőrét, majd futtatja néhány kört. Csak második lett, de nekem abszolút első! Mikor ránéztem, összeszorult a szívem. Panka már akkor is ősz pofájú volt, mikor örökbe fogadtam, valószínűleg az adottság, hisz azóta nem őszült tovább (legalábbis nem látványosan, ha nem vettem észre), de ez a kislány eszembe juttatta, mi vár ránk is néhány éven belül. És mivel az elmúlt időszakban Panka rettentő bújós, szeretetéhes, mindig mellém/rám kell ülnie a kanapén, nyilván borzasztó volt az elválásra gondolni. Minden nap elmondom neki, ő életem legjobb döntése, nála jobb kutyát nem is kívánhatnék, és hogy mennyire szeretem. Pankát nekem teremtette az Ég. Pont annyira nehezen kezelhető, amivel még elbírok, pont annyira trükkös, amire még büszke lehetek, bosszankodás helyett. Egy fél életet adott nekem, hisz a kutyázás most már életem felét tölti ki (most is úgy gépelek, hogy átkarolom, bár néha megböki a kezem, hogy simogassam, akkor egy kézzel kell folytatnom az írást :) ).

Azt szokták mondani az előadóművészekre, hogy egy megindító dal alatt nem az énekesnek, a közönségnek kell sírnia. Lehet ciki, de én megkönnyeztem a fenti sorokat...

Zsákbakutya 2013.01.03. 11:50

Ezer éve

Kb. ezer éve nem írtam Pankáról. Ennek nagyjából az az oka, hogy Pankával minden rendben, él, mint hal a vízben, nincs vele különösebben gond, bár az utcai zabálásait nagyon nem szeretem. Pláne, mióta az egyik Retriever Rescue-s kutyánk emiatt pusztult el. El is határoztam, hogy erre nagyobb hangsúlyt kellene fektetnem, mindenképp le kell szoktatnom Pankát erről, a saját érdekében is. Mivel úgy néz ki, Ritával fogunk járni suliba megfigyelőnek, remélem az ad majd annyi motivációt, hogy véghez is tudjam vinni. Nem hiszem, hogy további tippekre és trükkökre lenne szükségem, sajnos azt már tudom, mit kellene csinálnom, csak eddig elkényelmeskedtem a dolgot, meg néha már tényleg belefáradtam a folyamatos fegyelmezésbe. Meg persze a kis szaros sem volt jó hatással a türelmemre, de sajnos ebbe nem lehet beletörődni. Főleg, hogy a mellettünk lévő Tűzliliom parkban néha nyers csirke belsőségeket találok esténként. Nem tudom, ki ez az állat, aki azt gondolja, ezzel jót tesz, mindenesetre én szorgalmasan összeszedem és kidobom az összest - jobb esetben, még mielőtt Panka nekiáll lakmározni. Addig eljutottam már, hogy ki tudom kiabálni a szájából a falatot, az esetek 90%-ban szépen kiköpi. A maradék 10%-nál túl messze vagyok :(

Más. Túléltük az idei szilvesztert is, ismét nagy élmény volt. Több dolgot sem értek ezzel az őrülettel kapcsolatban:

- mire jó, hogy durrogtatnak?

- mire jó elkölteni nem kevés pénzt erre a durrogtatásra?

- a kutyás gazdik miért nem bírják felfogni, hogy a kutyáknak ez rossz, nagyon megijednek tőle, világgá is szaladnak sokszor félelmükben - amit amúgy meg tudnának előzni, ha csak 1 napra beengednék őket a házukba. 1 nap, egész évben. Nem hiszem, hogy akkora nagy áldozat lenne ez, de mindegy.

Szerencsére a kis Törpének már nem kellett végignéznie Panka rettegését, nem tudta eltanulni a rossz reakciót, ugyanis még 30-án gazdához költözött. Helyette viszont érkezett egy Daisy nevű gyönyörűség, egy igazán apró méretű labilány, akinek a teste egy jó részéről hiányzik a szőr, úgy néz ki hormonproblémák miatt. Úgy volt, hogy csak 2-ig marad nálam, de annyira kedves, aranyos, tündérbogár, gyönyörű, és kint amúgy is dzsekit kell viselnie, hogy megszavaztam magammal, nálam marad. Így teljesült az álmom: iker lányaim vannak :) Hasonló szín, hasonló alkat, hasonló méret, ugyanolyan nyakörv, póráz és dzseki. Kell ennél több? :D

Zsákbakutya 2012.10.15. 11:19

Hírmorzsák

Zsákbakutyám mostanában kissé háttérbe szorul, mármint blogírásilag, ugyanis immár kb. 1 hónapja nálam lakik egy tacsi keverék, 10 hét körüli fiúcska. Mivel elsődleges célom, hogy őt minél hamarabb örökbe adjam, így főleg a taskakutya.blog.hu-ra szoktam írni. Meg amúgy sincs túl sok hír Panka háza táján, még mindig csodálatosan imádnivaló és még mindig hálás vagyok a sorsnak, hogy őt az utamba sodorta.

Az ősz beköszöntével tervbe vettük, hogy ismét fogunk járni kutyasuliba, azaz klubfoglakozásokra, de valahogy mindig úgy alakul az életünk, hogy vasárnap délelőtt sosem érünk rá, így még csak 1 alkalommal voltunk.

Voltunk ellenben lovagolni, mármint én lovagoltam, addig Panka és Doki az autóban várt (nyugi, hűvös volt és fél órát lovagoltunk, simán bírták az ebek az autós létet), Maya és Scott pedig a pálya mellett ugatta a "hatalmas kutyákat". Lovaglás után elmentünk sétálni, löktünk egy jó kis kört a Zsámbéki medencében - csodálatos, mindenképp menni kell még!

Részt vettünk múlt hétvégén a fóti Auchanban lévő Fressnapf örökbefogadó napján, inkább csak a magunk szórakoztatására, mert sajnos elég kevés érdeklődő jött el.

Többen voltak azonban a IV. Retriever Rescue találkozón, ahol indultunk a behívó- és szépségversenyen is. A behívóverseny a 18 indulóból másodikként teljesítettük, ami nagy büszkeséggel töltött el. A szépségversenyen a talált tacsimix-szel közösen kapták a legtutibb páros címet. A buli utáni pakolászás közben csak úgy, poénból eldobtam Pankának egy teniszlabdát, mire legnagyobb meglepetésemre utána iramodott és szépen visszahozta. És ezt még eljátszotta 3 alkalommal. Ez azért nagyon nagy dolog, mert Panka egyáltalán nem apportos, itthon is csak akkor pörög rá a témára, ha amúgy is fel van pörögve, viszont séta közben abszolút nem érdeklik még a csipogó labda/játék sem. Szóval nagyon örültem, hogy elindultunk ebbe az irányba is, fog ez menni! :D

Viszont tervben van egy sokkal nagyobb horderejű dolog, nevezetesen, hogy kiköltözünk Angliába. Még nem tudom, mikor, hova, hogyan, de ha esetleg az első körben Panka nem is tud velem jönni, ahogy alkalom adódik, rögtön költözik ő is. Nyilván az lenne a szuper, ha rögtön együtt mehetnénk, de majd meglátjuk.

De addig is sétálunk, néha futkosunk, közösen neveljük a tacsigyereket, eszünk, alszunk, összebújunk :)

Az úgy kezdődött, hogy 2010. augusztus 16-án elhoztuk Pankát a váci gyepiről. Majd két évre rá elvittük Horvátországba nyaralni egy hétre :D

Teljesen nyilvánvaló volt, hogy jön velünk - bár akadt ellenvélemény, egy leányzótól, aki szintén kb annyira ért a kutyákhoz, mint a csávó, aki 5.000 Ft-ért vásárolta meg az oltatlan kölyköt, aki 5 nap múlva meghalt parvósan... Szerinte kínzás kivinni egy kutyát a tengerpartra. Szerintem meg nem.

A vártnak megfelelően Panka nagyon jól bírta az utat, nézelődött, alukált, velünk több nyűg volt :) Azt gondolom tetszett neki a nap és a meleg, többször kifeküdt a tűző napra melegedni. Aztán persze lihegve robogott be a légkondis lakásba. A parton első nap még kicsit kíváncsibb volt, többször elkószált a placcunktól, de aztán rájött, hogy ez lesz egy hétig, így ő is belesüllyedt a félkómás-napozós-alvós állapotba. A korábban vásárolt kutyasátor nagy ötlet volt, nem is gondoltam, hogy ennyire fogja csípni, legtöbbször benne aludt. A sós vizet nem kedvelte meg, bár minden nap nagy lelkesen beleivott, majd gondolom konstatálta, hogy ez még mindig fura ízű. Így nem is volt gond, hogy a hét második felében olyan strandon voltunk, ahol kutya nem fürödhetett - csak néhány tíz méterrel arrébb, ugyanabban a tengerben. No comment...

Átruccantunk Rovinjba is, na aaaazt nem szerette. Nem bírja a nagy nyüzsit, és hát az óvárosban volt nagy nyüzsi. Voltunk étteremben is, de addigra már valószínűleg annyira kifáradt a nyüzsitől, hogy gyönyörűen végigaludta a vacsorát.

Voltunk futni is - illetve megpróbáltuk, de egyszerűen nem bírunk olyan korán kelni, hogy ne haljunk meg a melegtől, így inkább csak sétálgattunk az erdőben. Pankának ennyi is elég volt azonban, hogy utána úgy nézzen ki, mint egy blue-merle dog! :)

Összességében szerintem jól érezte magát, annak biztos örült, hogy max annyi időre hagytuk magára, míg bementünk a vízbe mártózni, egyébként állandóan velünk lehetett. És jaaaa, hát ott volt velünk Typy (ejtsd: Tüpü) is, a kis finn vendégcsivi, akire Ancsi barátném vigyáz 1 évig, míg a gazdái Ámerikában vannak zenélgetni. Typy hozta a csiviktől megszokott formát, ugatott, borzolt, a többi kutyát nagyon utálta, de ágyban aludt és Zoli egyszer arra ébredt, hogy a kutya a mellkasán fekszik. Szóval ő is jó csivi volt.

És most képek:

TypyIMG_1200.JPG

IMG_1260.JPG

IMG_1284.JPG

IMG_1317.JPG

"Ott a naplevente, nem látod?"IMG_1295.JPG

20120822853.jpg

IMG_0649.JPG

IMG_0678.JPG

IMG_1195.JPG

Zsákbakutya 2012.09.14. 13:30

Fejlemények

Ha jól látom, június végén írtam legutóbb, így van mit bepótolni.

Talán a legfontosabb, hogy Marcy gazdához került! Sajnos kétszer is, ugyanis az első jelölt elvitte két hétre, majd mikor kiderült számára, hogy a havi fájdalomcsillapító költsége olyan 10-12e Ft lenne, visszahozta. És megkérdezte, fiatalabb kutyát nem tudunk-e neki adni. Ezt nem is ragoznám túl. A második jelölt család jött, látott és győzött. Kedves, esztergomi család, 2 gyerkőccel. Nagyon tetszett nekik Marcy, tisztában voltak a gyógyszerköltségével is, mindezek ellenére őt szerették volna. Vasárnap találkoztunk, hétfőn este el is vitték a Zebet két hét próbaidővel - előzetes családlátogatás természetesen megvolt, mivel Fruzsitól néhány sarokra laknak :). Nagyon izgultam végig, hisz Marcy annak ellenére, hogy DP-s és 9 éves, azért tud meglepetést okozni (kerítést és konyhapultot mászik, másik kutya után ROHAN, nagyritkán átalakít dolgokat a lakásban és MINDEN kajának vélt dolgot bezabál). Szerencsére mindezek mellett nagyon fegyelmezett, gyönyörűen jön láb mellett és nyaktól lefelé az egész testével csóvál, ami miatt simán bele lehet szeretni - és szerencsére ez is történt! Azóta eltelt 2,5 hét, a próbaidő lejárt, véglegesítettük. Hetente 1-2 alkalommal kapok infókat a leányzóról, mókás sztorikat (kuka és dinnyehéj...), amiknek mindig nagyon örülök. Úgy néz ki, Marcy (Marcsi) nagyon jól működik új és végleges családjánál.

Rita Jogarja is gazdis lett, szerencsére bazi közelre költözött, így Ritával szemmel tudjuk tartani - és fogjuk is, mert Jogar irtó jó kutya, nehezen ment tőle az elválás... :)

Kaptunk fél tucatnyi csoki labi kölyköt, nyilván azonnal elkezdtek égni a telefonvonalak, bár sajnos néha olyan gazdik jelentkeztek, akiktől a fülünk is ketté állt. Az 5 (tudom, ez pont eggyel kevesebb, mint fél tucat) kölyökből 3 már gazdás, két srác várja még felelős gazdáját. Nem könnyű az ilyet megtalálni...

Kimaradt továbbá a nyaralás, ami inkább külön bejegyzést érdemel, szóval nem itt folytatom.

A címben szereplő trió mindhárom tagja épp a szőnyegemen alussza legédesebb álmát. Manci, alias Panka, Maki, alias Scott és Marcy, alias a legújabb ideiglenesem. Mancit és a Makit már nem kell bemutatni - tele van velük ez a blog :), ám Marcy még friss cucc, mesélnék róla egy picit. Marcy, azaz korábbi nevén Darcy, 2 hete került hozzám. A gazdája felhívott minket, hogy komoly műtét előtt áll, hosszú felépülési idővel, nem tudja gondját viselni a kutyának tovább. Alapvetően nem szoktuk a gazdák "megunt kutyáit" elhozni, hisz gyepiken, menhelyeken tucatjával vannak rosszabb sorsú retrieverek, ám most kivételt tettünk, így lett Pankának ideiglenes lakótársa. Darcy-t 5-6 évesnek 'adta el' a gazdája nekünk, tündér kedves kutyaként leírva, ami a koráról szóló infóval ellentétben igaz is. 2 db oltásit kaptunk hozzá, az elsőben 2003-2004-es oltások, majd egy 2010-es ASKA (fehérvári gyepi) oltás és egy 2012. júniusi - hozzám kerülése előtt 2 nappal... Tehát ha jól számolom a 9 éves kutyát életében összesen 4x oltották. És egyszer megjárta a gyepit is. Mikor már gazdás volt. Arról nem is beszélve, hogy egy bazivastag bőr nyakörv volt rajta, és egy irtóvékony, vadiúj pórázzal hozták fel a nő gyerekei. Következtetések: a kutyát sosem sétáltatták, a kutya kondija csapnivaló (volt), a kutya szeretethiányos és valószínűleg azért fél a vihartól, mert ki volt kötve (?), vagy legalábbis 100% kerti kutya volt, 1 percnyi, házban töltött idő nélkül. Szóval nem is baj, hogy hozzánk került. Bár a masszív bundája miatt talán kevésbé komfortos neki a 6. emeleti lakásom, amit próbálok a lehető leghűvösebben tartani - már csak Panka miatt is. Szóval Marcy nálam van 2 hete. Ez idő alatt kiderült, hogy láb mellett/mögött sétál, olyan, mint egy kis mágnes, egyszerűen elhagyhatatlan, nagyon szeret az ember közelében lenni, nagyon nagy haspók - messze a legdurvább az összes eddigi kutyám között! :), lehet kapott néhány pofont korábban, mert ha hirtelen felemelem a kezem, rögtön összehúzza magát aprókára. Szereti a gyerekeket, a többi kutyát, és úgy összességében az életet. Ha úgy gondolja veszélyben a lakás, jelez, hogy ő a placc őrzője, de szerencsére nem olyan kitartóan, mint a Maki. Nagyon hullik a szőre, tiszta szőke már minden nálam. Voltunk már a Kertemben meccset nézni, a Duna parton sétálni (a két híd között), Pilismaróton fürcsizni, a Gyerekszigeten is lenyomott egy teljes hétvégét, autóban gyönyörűen utazik, akár a hátsó ülésen, akár a csomitartóban. Magától ugrik be és boldogan nézelődik. Szobatiszta. Nem rombol, nem nyúl semmihez - pedig nálam lenne mihez... :) Csak már 9 éves, és a jobb mellső lábára sántít is. Ma megyünk dokihoz kideríteni, mi lehet a bibi. Ha az emberek túljutnak azon, hogy 9 éves és észreveszik a millió jó tulajdonságát, akkor talán hamar gazdis lesz. Mert hát ő nem golden, nem is fiatal, de a labradorok egyik legjobb és legszebb példánya. Csodájára is járnak séta közben a népek :)

DSC_0429_kicsi.jpg

DSC_0371_kicsi.jpg

Csak egy gyors helyzetjelentésre van időm, remélem pár sorban (ezt vajon komolyan gondolom??? :) ) el tudom hadarni a híreket. Nem fontossági sorrendben, csak ahogy eszembe jut:

- május elsején találkoztam önmagammal egy 8. kerületi lakásban. Igaz, a másik énemben goldija van és szép, tiszta lakása, de attól még ő én vagyok. Történt ugyanis, hogy Fruzsi megkért, nézzek meg egy ideiglenes gazdijelöltet. Gondoltam gyorsan lezavarom a beszélgetést - a szokásostól eltérően nem fosom a szót, osztom az észt, 30 perc és már ott sem vagyok. Aha. Este 9-re mentem át, hajnal 1-kor jöttem el. A 4 óra alatt gyakorlatilag ugyanolyan sztorikat osztottunk meg egymással, csak ő Népsziget, én Őrmező, ő talált mudi kölyök, én talált labi-szerű kölyök, de mindketten bazi lelkes és bazi kutyabolond némberek :) Azóta egyszer már a kutyákat is összehoztuk egy szintén maratoni sétán, meg is beszéltük, hogy legközelebb korábban találkozunk és 2 napi hideg élelemmel felvértezzük magunkat. Remélem még sok legközelebb lesz! :)

- 2 hete volt egy gyors, kiscsoportos RR megbeszélés marketing témában. És számomra nagyon megtisztelő dolog történt: megkaptam az egyik RR-es telefont. Egy olyat, amit a gazdijelöltek hívnak, mikor kutya kell nekik. Ez egyrészt tényleg megtisztelő, másrészt bazi időigényes és sokszor bosszantó, mert nem bírom felfogni, miért kell 5x egymás után hívni, ha az első 4 alkalommal sem vettem fel??? Próbálom az irodában is felvenni a telefont, de egy-egy ilyen beszélgetés ritkán megy 10 perc alá és erre nem mindig van időm. De azért nagyon igyekszem.

- ismét megyünk a Gyerekszigetre. Most már rutinosan Pankival tervezek, ha kicsit elege is lesz a ramazuriból, akkor is legalább velem van és nem itthon gubbaszt egyedül. Azért remélem annyira bírni fogja, mint tavaly. Ja, június első és utolsó hétvégéjén megyünk, aki hallja, adja tovább! :)

- Panki el van hízva. Egyre jobban hasonlít rám, bár ennek ebből a szempontból annyira nem örülök. Most már úgy jó 2-3 kiló van rajta, ami szépen meglátszik - ez az ő súlyánál kicsivel több mint 10%. Akkora a háta, hogy egy söröskorsó megállna rajta. És mivel én is szépen kikerekedtem - ha ezt még lehet fokozni... -, így nagyon komolyan vissza kell állítani a futást az életünkbe. Próbálom nagyon szigorúan venni a heti 3-4x-i futást, lehetőleg hétfő-szerda-péntek-hétvége felosztásban. 2 hete reggel próbáltam megoldani, mert este nem mindig van rá időm, de az valami katasztrofális volt, bár most már látom, lehet nem az időpont, sokkal inkább a több hét kihagyás lehetett az oka. De segáz, október 28-ig van időm, és végül is, mi az a 21 km, nem igaz? :)

- Panki tesztelve lett kölkökre. És egy darabig jól bírta. Sztori: Fannival találkoztam a Kertemben (imádom, tele van biciklivel és kutyával!!!). A szomszéd asztalnál egy 3 éves körüli és egy 4 éves körüli (vagymittomén, gyerekben nem vagyok jó) kissrác és kiscsaj. Mindkettő hulla szerelmes Pankába. A kiscsaj konkrétan bőgött, amiért nem csak ő és kizárólag ő simogathatja, a kissrác meg úgy ölelte, hogy majd' kiszorította Pankiból a szuszt. És Panki ezt megadóan tűrte. Mondom, egy ideig. Úgy egy óráig. Utána megunta, és amint visszatért a portyáról és meglátta a kölköket, egyből irányt váltott és elment banánt keresni. Nagyon mókás volt. Már épp szólni akartam Anyukának, hogy találjunk ki valami megoldást, mikor elkezdtek szedelőzködni. Így nem szóltam, nem akartam elrontani a nagy örömöt, amit egy kutya ölelgetése, puszilgatása, simogatása és néha kergetése jelentett. De az én szempontomból a lényeg: Panka nem gyerekevő. Remélem majd ha lesz sajátom - abban a távoli jövőben - őt kicsit tovább fogja bírni, mint 1 óra :)

- és egy off-topic: 2 hete biciklivel járok dolgozni. És iszonyúan élvezem! Csak a bukó néha csíkot hagy a homlokomon, behullámosodik a hajam és eperfejjel érkezem meg az irodába, de semmi se baj, hisz van egy majdnemannyiidősmintén biciklim és határtalan lelkesedésem, mi bajunk lehet? :D

 

 

 

 

 

Ma volt a középfok vizsga. Izgultam, de nem annyira, mint az alapfokon. Volt egy kis csúszás, így kisétáltunk a vízmű területére levezetni a feszültséget és füvet legelni. Meg persze egy-két klikket is nyomtam, egy-két kézjeles gyakorlás és helybemaradás után. Kicsit meg ijedtem, mert Panki az ül! kézjelre odajött hozzám. Vagy 10x. Nem gondoltam, hogy ezen az egyszerű feladaton fogjuk elbukni a dolgot, de azért bíztam benne, hogy ahogy felérünk a pályára, egyből kisangyal lesz - ahogy az lenni szokott. És úgy is lett. Ugyan másik pályán voltunk, mint ahol gyakoroltunk, ami kicsit kiborított mindenkit, egyszerre mind borúlátók lettünk, de aztán kiderült, alaptalanok voltak a félelmeink (majdnem mindenkinek). Egész jól teljesített az egész csapat, csak 2 kutyus nem ment át a 9-ből. Mikor mi sorra kerültünk kellőképpen remegett a lábam, a vizsgára jelentkező szöveget is majdnem elfelejtettem. Nyilván próbáltam olyan nyugodt lenni, amilyen csak bírtam, illetve nagyon figyelni Pankira, egyértelmű jelzéseket adni, és ő szerencsére brillírozott! Csodálatosan végezte a feladatokat, minden jelzésemre, kérésemre egyből reagált, mintha mindig is a pályán élt volna! Az akadály és kúszó simán ment, a kézjelre fektetés simán ment, a kézjelre ültetés simán ment (legnagyobb megkönnyebbülésemre), a bójához küldés simán ment, a behívás közben megállítás szépen ment - itt ugyan van még mit javítani. Mindent összevetve a bíró sporttárs nagyon megdicsért, azt mondta, ez a vizsga volt eddig a nap legjobbja, a kutya nagyon szépen és lelkesedéssel dolgozik, mindent nagyon ügyesen, elsőre megcsinált. És 100 pontot kaptunk!!! Azt hittem 100 pontos vizsga nincs. És amúgy nagyon ritka is, állítólag. Nyilván irtó büszke voltam Pankira, nagyon megölelgettem, jutiként kapott egy teljes gyrost a sarki gyrososból. Az egyik sulis lány azt mondta, ezt mindenképpen folytatni kell, és természetesen folytatni is fogom - eddig is úgy terveztem. Van négy ágazata a klub foglalkozásoknak, valszeg az agility-n kívül ki is fogjuk próbálni mindet, aztán meglátjuk, melyik megy Pankinak a legjobban. Kapásból jövő szombaton reggel 7-re (!!!) mehetünk nyomkövetésre. Már alig várom!!! :D 

... ezt a 3 bekezdést én magam sem gondoltam komolyan, de címnek jobban hangzott, mint a 3 hónap 3 szakdolgozatnyiban :)

Szóval, decemberben írtam utoljára, az alapfokú vizsga előtt. Azóta levizsgáztunk, első alkalommal 82 pontot bénáztam össze, ám mivel az órákon olyan ügyes volt Panki, meg bennem is van jó adag Monica Geller, muszáj volt megpróbálnunk ismét. A javítón is rontottam el dolgokat, jó néhány pontot a felvezető rutintalansága miatt vontak le, de azért 91-ig csak eljutottunk. Egyértelmű volt, hogy folytatjuk a középfokon, viszont az is, hogy nem januárban - síelések, mínusz csirió fokok, nyakig érő hó, stb.

A középfok indulásáig átvészeltünk egy újabb soknapos karácsonyi otthonlétet, ami szintén nem ment zökkenőmentesen (Anyu még mindig nem enged be négylábúakat a házba), de most legalább vittük Scottot is, így a konstans vonyítás a garázsban a jó társaság hatására elmaradt. De mindegy, még szerencse (ebből a szempontból), hogy Karácsony csak egyszer van egy évben :) 

Sok év után idén ismét jó ötletnek gondoltuk, hogy családilag, amolyan "papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet" stílusban elmegyünk síelni. Hát, nem véletlenül olyan ritkák ezek a full-családi utazások, most sem lesz egy ideig újra... Kutyák szempontjából lényeg, hogy addig a KisMaki és Panki is Zoli gondjaira volt bízva. Átköltözött arra a hétre hozzám, logisztikailag - és kutyaszőrileg - is ez volt a legpraktikusabb. Mindhárman túlélték, Zoli elmondása szerint nem volt vész, de azért nagyon örült, mikor végre hazaértünk. (mi is - lásd pár mondattal fentebb...)

Számos eseménytelen hét után végre elérkezett a március 3., amit már nagyon vártam: elkezdődött a középfok. Semmi jóval nem kecsegtettek minket, az órán tanultak és megbeszéltek alapján rengeteget kell itthon gyakorolni, most már nem lehet "megélni" az órai gyakorlásból és otthoni lustálkodásból. Ezt mondtál elöljáróban és igazuk is lett. A vizsga 4 feladatból áll: 5 méterről kézjelre fektetésből ültetés, majd visszafektetés, 8 méterről behívás közben megállítás és lefektetés, bójához küldés és lefektetés (ez is millió méterről), majd egy kis kúszó-akadály kombó. Pankinak az agility feladatok (kúszó, akadály) megy, a behívás közben megállítás, lefektetés is egész jól, a kézjelet nagyon gyakoroljuk, de a bójás dolog még elég gyengus. De no para, messze van még az április 22. Ugye? :) 

Szörnyű, hogy csak ismételni tudom magam, de Panki csodálatos. Próbál gondolatolvasó lenni, nagyon igyekszik megszerezni a virslit - amúgy fel is szedett némi virsli-hájat, diétára kell fognom (őt is...). A suliban, ebben az új csoportban is kedvelik, szerencsére ismét Zsófi a segítő okítónk, akit már alapfokon is nagyon bírtam, és ugyan azt hittem Szandi után nem lesz olyan oktató, akit csípni fogok, de Gabi rácáfolt, irtó rendi! Még mindig nagyon szeretek suliba járni, és az indulás előtti készülődésem végighisztizéséből ítélve azt hiszem, Panki is "elviseli" :D Nem gondoltam volna amúgy, hogy mennyit tud még tovább javulni a kapcsolatunk Pankival, de egyszerűen bámulatos. Egyre jobban figyel rám, egyre könnyebben kezelhető, és láthatóan nagyon akar tanulni (na ja, ennyi virsli hatására... :D). Új technikákat tanulunk - megvezetés, formálás, célkövetés, elkapás, modellezés -, mind másra jó. A formálás agyrém, bár Gabi szerint csak az első 30-40 alkalom rettenet, aztán ahogy a kutya rájön, hogy neki kell kitalálnia, mit szeretnénk tőle, már gyerekjáték. Bár már ott járnánk.... Ha vége a középfoknak, végre kipróbálhatjuk majd a klubfoglalkozásokat - őrző-védő, agility, nyomkövetés, ebathlon. És mi mindet ki is fogjuk próbálni, az őrző-védőt is. Bár el sem tudom képzelni Pankát, ahogy ráront a műkarra :D Na majd meglátjuk.

Addig is futunk szorgalmasan, bár a Duna-parti oda-visszákat Egyetlen Ebem egyre nehezebben viseli, ingergazdagabb környezetben könnyebben megy az 5 km (lásd Margit-sziget), de az sajnos csak a hétvége luxusa, a dolgos mindennapokra marad a Petőfi-Lágymányosi közti szakasz oda-vissza. Ja, off-topic: jelentkeztem az októberi végi London Félmaratonra (Run to The Beat), szóval várhatóan nem kevés km-t fogunk még Pankival lefutni idén nyáron.

 

Zsákbakutya 2011.12.10. 20:02

Vizsgadrukk

Holnap 14.20-tól vizsgázunk. Panka tud mindent, amit tudnia kell, itt a leggyengébb láncszem egyértelműen én lehetek. Ugyanis ha én ideges vagyok, az átragadhat a kutyára és teljesen széteshet. Így meg kell próbálnom a lehető legnyugodtabb maradni és túltenni magam a tényen, hogy több tucat ember fogja lesni minden mozdulatunkat (ugyanis inkább ezzel van problémám, nem is magával a tananyaggal :) ) 

A négy csoport közül mi leszünk az utolsók, elvileg nagy nyugi lesz a pályán és környékén, jönnek Bettiék is szurkolni, 7 fokot, hó- és esőmentességet ígér a koponyeg.hu, nem lehet gond. Viszek fotógépet is majd, meg majd fel is vesszük videóra a vizsgát, hogy legyen mit elemezni.

Minden rendben lesz, ezzel nyugtatom magam. És miért ne lenne így? :D 

... Ottan annyira szép és jó,

Annyi okosat látok, hallok,

és még Tanki is élvezi!

Vágom a centiket minden egyes nap, annyira várom mindig a hétvégét (persze több okból kifolyólag is, de ez más téma :) ). Panki még mindig nagyon ügyes, bár egyelőre még erősen kaja-centrikus, de majd a középfokon megtanuljuk, hogyan lehet a kaját kicserélni dolgozni akarásra. Jövő vasárnap, azaz mához egy hétre lesz a vizsga. Izgulok, mert izgulós típus vagyok, de ha jól értettem max 1-2 pontot vonnak le pl. a hosszú helyben maradásnál, ha felkel a kutya (ami szerintem bazi nagy hiba),  így bízom benne, hogy nem lesz gond a vizsgán. Ma még nagyon nyomtam a jutit Pankiba, de holnaptól már sokkal kevesebbet adhatok neki, és szerdától már csak - oktatói tanácsra :) - "szobanövényként" kezelhetem a kutyát, hogy vasárnapra teljesen rám legyen kattanva. Minden feladatot szépen meg tudunk csinálni, csak a fene hosszú pórázzal lesz bajom, nehogy beletekeredjünk és átessünk egymáson :D Van vizsgára jelentkező szöveg is:

Bíró Sporttárs, Bogdán Judit, Panka nevű szuka kutyámmal, engedelmes egyes vizsgára jelentkezem.
 
Csak bírjam ki röhögés nélkül! Zolit és Bettit már izzítottam, így lesz videó és fotó is a Nagy Napról. És már most nagyonagyon sajnálom, hogy vége a tanfolyamnak, mert tényleg annyira nagyon jó volt, és annyira nagyon szerettem én is, és szerintem Panka is suliba járni, hogy már kitaláltam, hogy a középfok után mi a klubfoglalkozások közül az Ebathlont fogjuk választani - ez olyan kutyás-emberes-játékos-trükközős kis bolondozás, ami nem olyan komoly, mint az őrző-védő, nem olyan aktív, mint az agility, nem kell hozzá olyan elhivatottság, mint a nyomkövetéshez, hanem amolyan laza, mókázós, de mégis tanulós kutya-gazdi kapcsolat erősítő. Nagyon várom!
 
Őrmező rules!!! 
 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves párocska, akik fekete havanese-et szerettek volna vásárolni. Találtak is az interneten egy eladót, aki potom 20.000 Ft-ért árulta az 1 kg-os jószágot. A párocska beleszeretett, meg is ejtették az adás-vételt egy benzinkúton, persze szerződés, chip, miegymás nélkül. Boldogan tértek haza a kis szerzettel, aki alig volt nagyobb, mint a tenyerük. Telt, múlt az idő, a kis szerzet evett, ivott, nőtt és nőtt. És még tovább nőtt és nőtt. És még annál is tovább nőtt és nőtt. Meg sem állt 18 kg-ig! Időközben a kis pofája a turcsi havanese-ből átalakult gyönyörű szetterré, ahogy a füle, a testalkata, a szőre is. A párocska így is boldog volt, mert addigra nagyon megszerették a kutyát (amit nem is csodálok, hisz egy gyönyörű, teljesen kutya formájú és méretű, bolondos jószág), így nem volt probléma, hogy pontosan 3x akkora lett kedvencük, mint a fajta standard. És még véletlenül sem hasonlít egy havanese-re sem. Persze időközben rájöttek, hogy rútul átverte őket a gonosz, kopasz Hókuszpók, de szerződés hiányában legfeljebb a fejüket tudták volna a falba verni - ha gond lett volna "az erősebb testalkat", de mint írtam, ez már cseppet sem zavarja őket, sőt! 

Hogy mi a tanulság ebből a sztoriból? Először is talán az 'olcsó húsnak híg a leve' mondás jutna eszembe (20.000 Ft-ból kb. az oltások jönnek ki, HA rendesen van oltva a kiskutya...). Majd a 2010. július 1. óta életben lévő állatvédelmi törvény, amely kimondja, hogy gazdaváltásnál chip-nek kell lennie a kutyában a beazonosíthatóság érdekében. Valamint az örökbefogadási szerződés, amiben le lehet fektetni az ilyen-olyan garanciákat, felelősségeket, kötelezettségeket (pl. ivartalanítás). Végül egy kis matek: ha a kutya most, nagyjából felnőtt korában 18 kg, akkor 1 kg-osan hány hetes lehetett vajon? Egy kis segítség: a minimális kor az elválasztáshoz 6 hét körül van, ideális esetben inkább 7-8-8,5 hetes korig várnak, hogy az összes szocializációs "infó" átmenjen anyából kölyökbe. Tehát 1 kg-osan hány hetes lehetett vajon? Nálam a témához jobban értők szerint kb. 4. Pont 2 héttel fiatalabb, mint a megengedhető. A további következtetéseket már mindenki vonja le magában...

Igazából ez már sok hetes sztori, ha jól számolom - megnéztem a naptárban és még csak - 2 hete, hogy elköltözött Rose tőlünk. Nem tudom írtam-e, de Rose az előző gazdinál bejelezte az alacsony vércukrot, ami nagyon felkeltette a Fruzsi család érdeklődését, így "kölcsön kérték" megfigyelésre (Fruzsi húga cukorbeteg). Eddig úgy néz ki, nem nagyon jelez semmit, de szinte már nem is kell neki, mert beleszerelmesedett az egész család, így Rose marad Fruzsiéknál. És azt hiszem ezzel nagyon jól járt a kutya, mert az biztos, hogy sosem lesz egyedül, hisz 1 golden, 1 labrador, 1 tacskó és egy német juhász társaságát élvezheti, valamint Fruzsi húga, anyukája és apukája simogathatja naphosszat.

A beilleszkedése, pont mint nálunk, egy pillanat műve volt, nem csinál nagy ügyet a gazdiváltásból :) Bár Rose igazából semmiből sem csinált nagy ügyet, max. ha egyedül hagytuk, na azt nagyon nem szerette.

Kíváncsi vagyok, kinek a neve fog szerepelni az örökbefogadási szerződésen... :D 

Minden vasárnap délután azt számolgatom, mennyit kell még aludni, hogy ismét szombat legyen. Egyszerűen imádok kutyasuliba járni! Imádom a légkört, a csoporttársakat, az oktatókat, a lélektant, a módszert, a kezdési időpontot (11:00 :) ), mindent! Nyilván ebben az is közrejátszik, hogy Panka brillírozik a suliban. Nagyon ügyes, szinte nincs olyan nap, hogy ne dicsérnének meg minket. És nem jófejségből kapjuk a dicséretet, hanem mert tényleg nagyon jól csinálja. Ő az abszolút rangidős, csupa 7-18 hónapos kutyával vagyunk, illetve Babérral, a majd' 6 éves tibeti terrierrel, aki szintén elhagyhatatlan ügyeskutyus. Minden egyes alkalom után úgy jövök el a suliból, hogy dagad a mellem a büszkeségtől, hogy lássátok feleim szümtükkel, egy 7 éves kutya is mennyi mindent tud tanulni és milyen - relatíve kicsi - ráfordítással. Merthogy azon gondolkoztam, mennyit is gyakorlunk vajon, de végül arra jutottam, hogy napi 10-20 percet max, tehát nem visszük túlzásba. Jó, persze, nem most kezdtük, csomó mindenről már korábban is hallottunk, tehát ez az alapfok tulajdonképpen egy szintre hozó tanfolyam, a középfoknál fognak kezdődni az igazi megmérettetések. Január 7-én kezdődik a közép, de szerintem mi akkor még nem fogunk tudni menni a síelések miatt, de a márciusira - mert úgy néztem, hogy kb. márciusban kezdődhet majd a következő - már mindenképpen fogunk menni, 6 lóval sem fognak tudni elhúzni minket onnan :)

Két hét múlva vizsga, picit izgulok, de nem nagyon, mert hát Panki szuperügyes, szuperokos, így nincs félnivalónk. Egyébként nagyon mókás (ciki?), hogy a suliban úgy viselkedek, mint Monica (Geller a Jóbarátokból): ha kell önként jelentkező, én megyek, ha be kell mutatni valamit, én megyek, ha el kell kezdeni valamit, én megyek. Kicsit ciki, de nagyon élvezem. Szerintem a suli hatása a kapcsolatunkon is látszik, úgy érzem jobban figyel rám a csajszi. Elszorul a szívem, ha belegondolok, hogy ilyen nagyszerű kutya majd' 1 évig volt menhelyen, és ha nem hozzuk el, jó eséllyel már rég elaltatták volna. Nem is akarom tudni... de szerencsére nem így történt, így most mindketten örülünk egymás társaságának és boldogan járunk suliba - Panki a feladatok végzése közben végig csóvál, ahogy beérünk a gyakorló területre, már nyomja is az ül-fekszik-lábhoz-szemkontaktus négyest, csak adjam a kaját. Nagyon, nagyon aranyos. Egyre jobban szeretem, már ha ez egyáltalán lehetséges.

Zsákbakutya 2011.11.18. 19:59

Ebadó

Pár napja tervezem, hogy megírom a saját véleményem az ebadóról, de ma ajánlottak egy cikket, amiben úgy tűnik, valaki más már megírta ezt :D 

Nem is koptatnám tovább a billentyűzetet, olvassátok el, kérlek, és vegyétek úgy, mintha én írtam volna:

http://www.komment.hu/tartalom/20111118-velemeny-az-ebadot-nehez-betartatni-de-a-felelotlen-kutyatartast-visszafoghatja.html?SYSref=NONE&h=8AQF0i6pwAQHCYsYKrtd7buOX1icgPoE6ceXl4gJmic4sxQ&cmnt_page=1

Egyre jobban élvezem a kutyasulit, komolyan mondom, mindig alig várom, hogy menjünk! Tegnap Szandi helyett a suli vezetője tartotta az órát, az előző heti előadásról és hasznos, gyakorlati tanácsokról beszélgettünk főleg, valamint gyakoroltuk a helyben maradást. Rábeszéltem Zolit is, hogy jöjjön velünk, szerintem neki is tetszett a dolog, láthatóan jól érezte magát. A tegnapi óra fénypontja számomra az volt, mikor be kellett mutatni a helyben maradást. Zoli gyakorlatilag belökött minket a reflektorfénybe, de nincs is ezzel gond, ez a feladat elég jól megy Pankának - meg is dicsértek minket, hogy nagyon szépen hajtottuk végre. Jejj :D Aztán mókás volt az a rész, mikor a különböző kutyák temperamentumáról volt szó, az egyik hebrencs, fiatal kutyus után Pankát elemezte az oktató, hogy 'Anya' a központ, 'Anyára' nagyon figyel, aztán 'Anya' kicsit feszélyezve érezte magát a középpontban, a megváltozott viselkedést Panka is érzékelte, Péter szavaival élve "majd visszajövök, ha 'Anya' újra megnyugodott" :) Érdekes volt figyelni, hogy a saját viselkedésem (ilyen szintű apró módosulása) milyen befolyással bír Pankáéra. Hiába no, Tükör módszer. Játszottunk is, az aratás nevű játékot: egy fához bazi hosszú madzagot kötöttek, a másik végét pedig a kutya nyakörvéhez. Ki volt rakva 5 db 2 l-es flakon, amit a kötél segítségével el kellett borítani meghatározott sorrendben. Persze lehetett a kutya 'kezét' is használni, de alapfokon viszonylag kevés kutya tudja ezt a trükköt. Nekünk az első négy eldöntése nagyon gyorsan ment, meg is lepődtem, hogy Panki rám figyel és nem az elhullajtott jutikat gyűjti össze :), de aztán az ötödiknél leoldódott a madzag a nyakörvéről, így megpróbáltam rávenni, hogy döntse el a testével. Nyilván nem értette, mi a feladat, de aztán valahogy a végén csak összehoztunk egy kétkezes megoldást. Cuki volt, és járt érte a pont :)

Ma szintén volt ültetés, fektetés, helyben maradás, behívás, csak ma már tovább léptünk a bal lábhoz behívással és a láb mellett követéssel. Pankának a bal láb mellé ülést már megtanítottam pár hónapja, de nem csinálja túl szépen, nagyon össze-vissza helyezkedik, még finomhangolnunk kell. Ahogy a bal láb mellett követést is, ami teljesen új, nulláról kezdjük az okulást. Viszont ma is büszke lehettem magunkra, ma történetesen a kötődés teszteléséről szóló feladatnál. A lényeg, hogy lefoglalták a kutyát jutival, simivel, míg nekem el kellett bújnom a sátorka mögött, így nem tudta Panki, hova tűntem. Szerintem hamar észrevette, és ugyan nem hallottam, mit mondott az oktató, de úgy láttam elég határozottan, elég vehemensen keresett. Aztán 5-10 perc pánik után meg is talált, volt nagy boldogság, ugrálás, örömködés. Eme feladat/játék és az eddigiek alapján nekünk nem szükséges kötődési tréning, az egész csoportból egyedüliként :) Tehát hivatalosan is bebizonyosodott, hogy Panka egy elhagyhatatlan, levakarhatatlan bélyeg :D (amúgy van olyan, hogy túlzott kötődés, szerintem mi már inkább abba a kategóriába esünk, de sajnos nem hallottam az elemzést, míg bujdokoltam a sátor mögött).

Nagyon örülök, hogy elkezdtük ezt a sulit, szerintem nagyon jót fog tenni mindkettőnknek. És már alig várom, hogy ismét szombat legyen! 

Rose ma túlesett az ivartalanításon. Izgultam, mert tegnap Fruzsiék találtak a mellkasán egy bazinagy dudort, amiben dzsuva is volt, de többet nem tudok róla, mert mikor Fruzsi "műtötte", én átmentem a másik szobába (nem vagyok túl jó az ilyesmiben). Szóval ma azt a dudort is meg kellett nézetni, meg a fülét, fogát, stb. A füle be van gyulladva, tisztogatni kell, a fogáról leszedte a fogkövet, a dudorról pedig kiderült, hogy sajnos nem idegen test, amiben reménykedtünk (toklász, vagy ilyesmi), hanem jó eséllyel daganat. Azért csak jó eséllyel, mert majd a szövettani vizsgálat megmondja, mi is az. Addig is figyelni kell a sebet, lehet, hogy elkezd majd vérezni, plusz az ivartalanítási sebe is elkezdhet vérezni, tehát tényleg marha nagy szerencse, hogy holnap még itthon vagyok, és tudom felügyelni. Szerdán meg jön majd Anyu (aki nem tudja, hogy nálam van Rose, tehát az még jó kör lesz), és remélem majd ő is besegít a figyelésbe :) Most csórikám remeg, mint a nyárfalevél, elég rosszul van, biztos fáj is neki a sebe, illetve sebei, ráadásul! A doki (aki egyébként jó fej, ha kicsit tovább lenne nyitva, lehet átszoknék hozzá a Felicavetből, mert ők azért nem olcsók...) azt mondta, hogy előbb, vagy utóbb mindenképpen műteni kellett volna, mert a méhe tele volt cisztákkal. Nem állítom, hogy a dudornak bármi köze is lenne a tényhez, hogy tenyészszuka volt fénykorában, vagy hogy nem lett ivartalanítva, de a ciszták 100%, hogy elkerülhetők lettek volna. Plusz jó eséllyel magát a műtétet is jobban viselte volna, ha fiatalabb korában kerül rá sor. Csomó RR-es fiatal kutya már a műtét napján játszik a többiekkel, és azért kell lesittelni, hogy ne szakadjon ki a sebe, az idős tenyészcsajok meg igencsak megszenvednek vele. Tehát ha valaki ezek után sajnálja szegény kutyáját kitenni az ivartalanítás okozta "lelki sérülésnek", azt lenyakazom, de tényleg!

Haladunk, haladunk. Ma játék és pórázfegyelem volt a téma, egy kis ültetés, fektetés, szemkontaktus és helybenmaradás kíséretében. A játék mókás volt, Pankának a földre rakott játékokat kellett volna szaglásznia, de ő helyette az esetleg szétszóródott jutifalatokat vadászta. Nem tudom, mennyire fog menni az élelemmegtagadás... Az ül ugye már nagyon megy. Mindent azzal szeretne elérni. Az utcai járókelőktől is ülve kunyizik. A fekszikkel jól haladunk, ott is marad, bár még mindig csak kézjelre hajlandó hasra vágni magát. A marad eddig is benne volt a napi rutinban, azzal sincs gond. Viszont ma volt pórázfegyelem. Már leírva is szörnyű. Persze nyilván csak annyit jelent, hogy nem húz a kutya. Erre kíváncsi voltam, mert Panka legtöbbször szabadon van, pórázt csak a akkor lát, ha készülődünk a sétára - innen tudja, hogy jön ő is, vagy maradnia kell itthon. A lényeg, hogy abban a pillanatban, hogy előre megy a kutya, egy gyors, határozott 180 fokos fordulással el kell indulni az ellenkező irányba. Na nekünk kb. 3x kellett megfordulnunk, és szerintem azt is mind rossz pillanatra időzítettem, így szerintem Panka inkább magától jött rá, mi a feladat. És jött mellettem, mint egy kisangyal. Alig akartam elhinni, mondtam is az oktatóknak, hogy valami nem stimmel :) Azzal "nyugtattak", hogy már megszokta a helyet, ezért lehet itt jobb, mint az utcán, de aztán az utcán is kipróbáltam, és ott is ment. Nagyon, nagyon büszke voltam Pankira. (ok, eddig nagyjából ismétlünk, mert ezeket a feladatokat már tanultuk a másik suliban, de akkor is :) 

Holnap előadásra megyünk, amit Korom Gábor, a suli vezetője tart majd. Egy ilyen előadás után döntöttem el, hogy megnézzük magunknak ezt a sulit, próbálok is minél több embert rávenni, hogy jöjjenek el, hallgassák meg, eszméljenek rá csomó dologra, és tekintsenek a kutyájukra innentől kezdve másként.

A négy napos hosszúhétvége egy darabkáját kihasználva elmentünk kirándulni Hontra. A többiek már szombat délután megérkeztek, mi viszont - a kutyasuli miatt - csak vasárnap délután tudtunk indulni. Bepakoltam a millió cuccot és a lányokat az autóba, megtankoltam csirió pénzért és irány Hont! Egész könnyen odataláltunk, a lányok csodálatosan jól viselték az utat, én mosolyogva gyönyörködtem az ősz színeiben, nagyon idilli volt. Egészen addig, míg megérkezésünk után nem sokkal át nem jött a szomszéd kutyafiú, és - jó eséllyel ő volt a kezdeményező - meg nem támadta Rose-t. Nagyom meglepődtünk, de nem volt mit tenni, le kellett szednem a srácot a földön fetrengő Rosie-ról, így a grabancánál fogva felemeltem és kitessékeltem a kertből. Majd természetesen mentem vele én is, hogy biztos legyek benne, haza tudott-e menni. Mikor visszamentem, akkor néztem meg jobban Rosie-t, és sajnos lett rajta egy kis seb. Tényleg pici volt, max. 5 mm hosszú és max. 1 mm mély, de azért kitartóan szivárgott belőle a vér. Végül letörölgettem és nyomkodtam annyira, hogy elállt a vérzés, és az előző estéről az üveg alján maradt fél korty vodkával le tudtuk fertőtleníteni. Természetesen meg sem érezte a lány a dolgot, de azért jobb a elővigyázatosság. Az esetből tanulva fogok levinni az autót elsősegély dobozba betadint, mert úgy tűnik Németországban (ahonnan az autó és vele együtt az eü doboz is jött)  nem kell ilyesmi a dobozba.

Az egész ottlétet nagyon élvezték a lányok, Panka a kandalló mellett aludt, Rosie gyűjtötte a simiket és jutikat, cukik voltak mindketten. Hétfőn még reggeli előtt elmentünk a srácokkal sétálni egyet, és tényleg kár lett volna kihagyni; azt a földöntúli boldogságot, ami sugárzott mindkét vadász ebből élvezet volt látni! Az erdőben és kis patakban rohangáltak fel s alá, szaglásztak, pörögtek, vadásztak, nagyon jó volt. Majd a réten ugyanez pepitában. Rosie elég jól kinyúlt, mire visszaértünk, pedig még csak utána következett az erőltetett menet: átsétáltunk Szlovákiába, majd vissza. Kb. 8 km lehetett az egész, de Rose a reggeli rohangálás fáradalmait sem kipihenve teljesen készen volt a végére. A séta után még pihentünk és pakoltunk pár órát, aztán irány haza. Azóta mindkettő alszik, még a reggeli mocorgásomra sem ébredtek fel, pedig máskor már rég pörögnek, mire én fel bírok kelni. Asszem élménydús 1,5 napjuk volt :D

Zsákbakutya 2011.11.01. 10:26

Rose

Ahogy az előző bejegyzésben említettem, bővült a család. Egy fekete (végre!!!), hatttttalmas, gyönyörű, 7 éves leányzóval, akit a tenyésztő lányától hoztam el - elárverezik a házát, meg kell válnia a kutyájától (bár a dagi kis francia buldog tud maradni, ez kicsit fura, de mindegy...). A lényeg, hogy Rose múlt szombat óta erősíti kis csajos csapatunkat, és egy tündér! Ahogy ex-gazdi fogalmazott, van rajta némi "téli kondi", meg a mozgásán látszik is, hogy már 7 éves, én mégis abban reménykedem, hogy fel tudom hozni a lányt szigetkörös kondira is. Ennek érdekében reggelente ő is jön velünk a Duna-partra futkosni, amit egyelőre még csak nehezen bír, de a picit kevesebb kaja, a sokkal több mozgás és séta hatására szerintem pár hét, és látványos eredményeket fogunk produkálni.

(Kis beszúrás: futóbolond lettem, igaz lassú, 6-7 perces km-eket futok, de így végre megállás nélkül bírom futni a szigetkört! Jejj! :D Panka a sok futás hatására visszafiatalodott, olyan aktív, mint tavaly augusztus óta még soha! Szerintem neki is jót tesz a sport. Beszúrás vége.)

Ő eddig a negyedik ideiglenes lányom, és egyelőre még nála sem érzem azt, hogy akkora szerelem lenne, hogy ne tudjam elengedni. Kedves, bújós, de nem tolakodó, lelkes, pörgős is tud lenni, ha meglát egy másik kutyát, kicsit neveletlen - vagy tojik a fejemre -, de egy nagyon jó kutya. Meglátjuk, hogy pár hét múlva mit mondok róla, oda tudom-e adni másnak, vagy elvesztem a naaaagy, barna szemekben :) 

Iszonyú rég nem írtam, holott történtek dolgok, amikről írhattam volna: részt vettem életem első Retriever Rescue találkozóján, sőt, a szervezésbe is besegíthettem, múlt szombaton hozzánk költözött Rose, a 7 éves, fekete, giganagy labrador mammer, és ma elkezdődött a kutyasuli. Ebben a bejegyzésben erről szeretnék mesélni, Rose-nak külön felvonást nyitok majd.

Tehát. Már tegnap izgatott voltam, nagyon vártam a mai napot, hogy végre elinduljunk egy új úton Tankival. Jól elterveztem, hogy a jutifalinak ajánlott sült májat majd elkészítem tegnap/péntek este, de aztán mivel 11-kor indultam el az irodából, örültem, hogy nem aludtam el a villamoson, így ma reggelre halasztottam a főzőcskét. Jól megpakolva jutival, nagyon időben (10:20-kor) indultunk el, hogy időben (10:40-re) odaérjük. Még jó, hogy bekalkuláltam némi eltévedést, ugyanis sikerült teljesen utolsónak regisztrálnom, mondjuk legalább nem volt sor :) 4 csoport indult, a kutyákat termetük szerint szétválogatták: törpe, közepes, picit nagyobb és gigggahatalmas. Besenyei Péter és moszkvai őrkutyái a gigggahatalmas csapatba kerültek, mi Pankival a közepes, "Optimum" csomagba. A legtöbb csapattárs még nagyon kis fiatal, messze Tanki a legbölcsebb, így volt nagy pörgés, sokszor kellett futnunk nekünk is, hogy kicsit kibillentsük a kuttyokat az őrületből. Az egyik futásnál sikerült is átesnem egy óriás uszkáron, aki aztán játszás közben hátulról a lábamnak csapódott, minek következtében ismét a földön találtam magam. Így elől-hátul dzsufáj és fájós lettem, nnnamindegy :) 

Ez az első nap még főleg az ismerkedésé volt, megnézték, mennyire megy a behívás, az ül, mennyire szocializáltak a kutyák. A behívás nekünk remekül ment - mert máskor is remekül megy :) - és mert mivel ez új hely volt, Panka 3 m-nél messzebb sosem ment tőlem. Na így hívj be egy kutyát, aki mindig ott van melletted! :) Bemutatkoztunk, elmondtuk, ki miért jött, mesélt a csoportvezetőnk a klikkerről - amit frankón itthon is hagytam, nem is értem, miért nem jutott eszembe, hisz gyakorlatilag ők honosították meg Mo-on a klikkerképzést... Aztán hazajöttünk. Holnap 11-re ismét megyünk, játszós ruhában, időben elindulva - ma ugyanis annyit tekeregtem, hogy szerintem nem fogok egyből odatalálni..., mindezt 7 héten keresztül. Jövő vasárnap lesz Korom Gábor előadása - az egyik ilyen után döntöttem el, hogy tuti jövünk Pankával, annyira zseniális volt, tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom! 

Na holnap folyt. köv.!

Zsákbakutya 2011.09.27. 23:37

Kutyasuli.hu

Ismét kutyasuli lesz a téma október végétől. Egészen pontosan 7 hétvégén keresztül, szombat-vasárnap. Intenzív. Az Őrmezői Kutyasuliba fogunk járni, ez a Népszigeti párja, csak közelebb van :) Október 29-én kezdődik a tanfolyam és már szörnyen izgulok! Ma volt "felvételi elbeszélgetés", ott nem említettem, hogy egyik célom, hogy bebizonyítsam, egy idősebb, történetesen kb. 7 éves kutya is tanítható, teljesen jó alapanyag, nem csak a kölyök az igazi. Arra azért felhívta a figyelmemet a srác/pasi, hogy kitartásból raktározzak be, mert kelleni fog egy ilyen vén csontnál. Szerintem nem lesz gond, hisz Panka egy zseni :D

Addig is: www.ormezoikutyasuli.hu

 

Zsákbakutya 2011.08.16. 22:40

1 év

Ma volt pontosan egy éve, hogy elhoztuk Pankát Vácról. Azóta iszonyú sok dolog történt, melyek nagy részét megosztottam veletek itt, a zsákbakutyán is, és millió apróság, amik csak nekem fontosak. Iszonyú jó döntés volt pont Pankát elhozni, bár ezt akkor nyilván nem tudtuk, nem is tudhattuk még. Azt nem állítom, hogy minden percét élveztem és Panka csodálatos álomkutya, aki így tökéletes, ahogy van, de nagyon nagyon jó alap, amiből remélhetőleg csodálatos álomkutyát faragok :) 

Borzasztó még belegondolni is, hogy ha még pár hétig maradnia kellett volna a menhelyen, lehet, hogy a következő altatási körbe már ő is beleesett volna, hisz rajtunk kívül más nem érdeklődött iránta. Ilyenkor az ember elgondolkodik a dolgok sorsszerűségén. Pl. itt van Dunno, akivel ki tudja, mi lett volna, ha nem szedem össze, vasárnap óta meg már boldogan él az új családjával. Vagy a vasárnap este összeszedett Herceg, akinek egyébként megvan a gazdája, ma reggel hívott, vissza is adtam neki a kutyát. Mi van, ha nem jön fel velünk a lakásba, vagy nem viszem vissza magammal a Normafához, vagy más találja meg, mondjuk egy olyan család, akinek eszébe sem jut az eredeti gazdit keresgélni...? Itt most nem magamat akarom isteníteni, szerencsére sokan megteszik ugyanezt egy-egy kutyáért, csak érdemes belegondolni, hogy mindennek oka van.

A szülinapot egyébként szűk családi körben, azaz kettesben töltöttük, töltjük Pankával, igaz, ünnepi menüt szolgáltam fel: direkt neki pirítottam csirkemájat és láss csodát, imádta! Na leviszem egy ünnepi eü szünetre, aztán a napot megkoronázandó, alszunk egy ünnepit :) 

Zsákbakutya 2011.08.15. 21:59

1 hónap

Hú, iszonyú hónapon vagyok túl. Július 9-én találtam Dunnot, és onnantól kezdve az életem körülötte forgott. A lakásban fel kellett csavarni a szőnyeget, összerakni a székeket, felpakolni minden rághatót és takarítani naponta kétszer. Ugyanis Dunno nem volt szobatiszta, bár próbálkozott a drágám, de munkaidőben nem tudtam - illetve nem volt értelme 2x 25 percet utazni azért, hogy 5 percre leszaladjunk - hazajönni sétáltatni, így a reggeli kettő, a délutáni, esti és késő esti egy nem volt elég sűrű neki. És hiába volt 3 helyen is pelenka, vagy eltalálta, vagy nem, illetve a pelenka sem csodacucc. Tehát az összes idegszálam cafatokban lógott már, mire jelentkezett egy kedves család és egy kedves fiatalember, hogy ők tudják mivel jár egy kiskutya és boldogan vállalják. Így Dunno tegnap családba, illetve a családhoz került. Kapott egy 10 éves kisgazdit, egy 2 és 3 éves kisgazdi-jelölt srác párost, 3 csincsillát, 3 macskát és természetesen apát-anyát családnak. Nagyjából ilyet is képzeltem neki, tuti nem fog unatkozni :) Remélem minden rendben lesz vele és boldog 10-15 évet fognak eltölteni együtt.

Ez volt tegnap déli 12-kor. Aztán este kimentünk a Normafához borgácsozni, de haza kellett ugranom és nyilván jött velem Panka is. A kapuban összetalálkoztunk egy fehér kis plüsskutyával, aki annyira gyorsan és mélyen beleszeretett Pankába, hogy szó nélkül bejött velünk a kapun, majd be a liftbe és be a lakásba. Mikor elintéztem az 5 perces netes dolgomat, indultam vissza a pincepörkölthöz, a kis vakarcs pedig nyilván jött velünk. Ugyan az autóba már én raktam be, de hogy hagyhattam volna az utcán??? Szóval azóta ismét két kutyám van. Kb. 8 órán keresztül élvezhettem az egykutyás létet, most megint csavarodhatok fel mindenhova a két flexivel. Na mindegy, a lényeg, hogy Lajoskában nincs chip, nyakörv és póráz nélkül sétált, kergette a lánykutyákat, hajtotta a vére, mikor megtalálta Pankát. Egész aranyos egyébként, ahhoz képest, hogy fehér plüsskutya, de főleg azt kedvelem benne, hogy a többi fehér plüsskutyával ellentétben ő imádja a fajtársait, nemre, méretre való tekintet nélkül. Mondjuk hülyét is kaptam volna, ha ő is olyan kis ugatós-támadós vacak, mint a többi...! Kicsit koszos, bár ez nagyrészt a ma reggeli Duna-parti sétának köszönhető, nagyon sovány, de amúgy szerintem egészséges kis szaros. Válogatós, a száraz tápot nem szereti, de az egyszem junior konzerv nem fogja sokáig húzni, így ki kell találnom valamit - annyira gebe, hogy nincs szívem a ha-nem-eszed-meg-nincs-más játékot játszani vele. Ő is ilyen kis csórika, meg eddig nem csinált semmi rosszat a lakásban, nem hiszem, hogy tovább fogja rontani a kanapé helyzetét, tehát végül is nem zavar sok vizet. Vagy az eredeti gazdáját keresem - holnap nyomtatok plakátokat és teleszóróm a környéket -, vagy újat. Azt mondtam, ha hétvégéig nem kerül elő a gazdi, akkor leadom az Illatos úton, de már most látom, hogy nem fogom megtenni... Én idióta! Megígértem Fruzsinak, hogy innentől kezdve csak retrievereket találok és szedek össze! 2 hete van a kis vakarcsnak, utána jön Scott és 3 kutyát nem tudok egyszerre sétáltatni, egyszerűen fizikai képtelenség! :D Szóval ha ismerős valakinek, vagy van ismerősötök, akinek kellhet, szóljatok, kérlek!